(Taps)viharos vacsora

Egy kedves izraeli család sétált be hozzánk, hogy tekézni szeretnének a gyerekek. Mivel üres volt a ház meg amúgy is, természetesen szívesen láttuk őket. A 3 gyerek jól elvolt a tekepályán, és az érdeklődő apuka kíváncsian faggatott minket, mit is keresünk itt?

Mivel valamelyik környező magánházban laktak ellátás nélkül, megkérdezték, nem vacsorázhatnának e itt? Nem igazán voltunk még ekkortájt megfelelően felkészülve egy ilyen hirtelen bejelentkezésre, így azonnal azt válaszoltuk, hogy vacsorát sajnos csak a ház vendégei számára tudunk biztosítani.

A kedélyes beszélgetést tovább folytattuk, majd egy kis idő elteltével az apuka újra bepróbálkozott: és ha most megbeszéljük, hogy holnap mit ennénk, nem vacsorázhatnánk itt?! Erre már tényleg kínos lett volna elutasítóan reagálni, így kedvesen, és rám nem jellemző gyors spontaneitással elkezdtem sorolni a másnapra „tervezett” vacsorát a (nem létező) ház vendégei számára. Na és akkor persze jött a kavarás: a szülőknek és a nagyfiúnak jó az, amit ajánlok, de a középső fiú csak rántott húst eszik, a kislány pedig szeretne sertéssteaket enni, lehet?! Most erre mondjuk az, hogy nem?! Persze nem tűnik olyan drámainak a rántott hús (mondjuk a steak igen, mert életembe nem csináltam még), de amikor még csak épp felállt a konyhánk, és csak néhányszor főztem vendégnek, akkor azért az alap ételek mellé bejövő extrák még elég ijesztőnek tűntek. No de megegyeztünk, másnap este jönnek vacsizni.

A steak készítés számomra teljesen ismeretlen világa elég sok aggodalmat váltott ki belőlem, lévén, hogy életembe nem csináltam még, és mivel egyikünk se eszik sertést és marhát, még étterembe se ettünk korábban steaket, tehát még csak arra se tudok rájönni, jó e, amit csináltam….

Gyorsan beírtam a gugliba, hogy steak készítés, és kb. a legelső talált egy Jamie Oliver videó volt ebben a témában. A videó egésze alatt azt taglalta, hogy a legnehezebb dolog jó steaket csinálni, merthogy az elegáns éttermekben milyen finom mindig, de valahogy az otthoni kiszárad, rágós lesz, odaég szóval egyszerűen nem sikerül…na mondom, ez igazán remek!

A videón volt néhány okosság, például arról, hogyan tudom megállapítani sütés közben, hogy a hús véres, közepesen vagy jól átsült e? Itt a hüvelykujjamat kellett a mutatóujjammal összeilleszteni, és a hüvelykujjam párnáját nyomkodni, ha ilyen a hús puhasága, amikor sütés közben megnyomkodom, akkor véresre sült, ha a középsővel párosítom, akkor medium, ha a gyűrűssel, akkor jól átsült….

Másnap septiben elrohantunk bevásárolni, mivel sertés szüzet nem tartottunk a hűtőben, és délben csaptunk egy próbasütést. Jamie tanácsait követve fűszereztem, sütöttem, picit állni hagytam, és kóstoltuk…hááááát bár nem vagyok sertéshús kedvelő, de ez valami bazi finom volt! J Bár továbbra se tudtam, hogy ilyennek kell e lennie, mivel korábbi tapasztalatom nem volt, hogy ahhoz tudjak viszonyítani, de mégis megnyugodtam, hogy ha más is lesz, azért finom lesz.

Este a vacsora szépen lement, eléggé izgultam, főleg, amikor a főétel került sorra, és az plusz nehézség volt, hogy a steaket frissen kellett elkészítenem, míg a többi ételt melegíttem, a rántott húst, köreteket sütöttem, majd mindent egyszerre tálaltam.

A család tényleg nagyon kedves volt, valamennyi fogást megdicsérték, és szépen megették. Amikor a vacsora végeztével kimentem a konyhából az étterem bárpultjába, a kislány meglátva, hatalmas tapsviharba tört ki, melyhez a család többi tagja is csatlakozott. Kissé túlzónak éreztem eme egyedi véleménynyilvánítást egy vacsora esetében, de hazudnék, ha azt mondanám, nem esett baromi jól J