Az, hogy valaki csak azért utazik Ötztalba a barátaival, hogy egy egész napos outdoor programot követően nálunk ünnepelje meg a 38. születésnapját talán még nem okoz akkora döbbenetet. Azért akkor már kicsit kikerekedett a szemünk, amikor a harmincas éveik közepén járó srácok két Porsche-val, valami szuper speed mocival és egy sportmercivel érkeztek. Persze otthon is vannak az átlagnál lényegesen többel rendelkezők, szóval azon kívül, hogy ezen a szép autóparkon, ami most a mi házunk előtt ácsorog jót derülünk, azért nem akarunk komolyabb következtetéseket levonni.
Viszont az mindenképp megállapítható egy éves ittlétünk alapján, hogy a nyugati országokban vannak olyan szakmák, amikkel otthon jó ha minimálbért kap az ember, míg máshol ezeket olyan magasan bérezik, hogy Ötztalba járnak az emberek síelni-nyaralni.
Ilyen például Svájcban a postai alkalmazott vagy Németországban a házmester....és persze ne feledkezzünk meg a német nyugdíjasokról, akik bizony tömegesen jönnek Tirolba, hogy német nyugdíjukat itteni nyaralásokra költség el.
2012. szeptember 15., szombat
2012. szeptember 13., csütörtök
Osztunk-szorzunk, és évet értékelünk
Közeledünk a nyári szezon végéhez, így eredeti terveinknek megfelelően most kezdtük el értékelni az első (pénzügyi) évünket.
Mivel nem tűztünk ki magunk elé irreális célokat, így szerencsére pozitívan tudjuk értékelni az elmúlt időszakot. Mindig megmosolyogtat, amikor azok közül is akik tudják, hogy magunk finanszírozzuk itteni kalandjainkat, és nincs mögöttünk egy szponzor, sokan megkérdezik, hogy na nyereséges az üzlet?!?! Sose értettem, hogy gondolhatja bárki is, hogy egy induló vállalkozás (ami nem egy piaci résre építve indul, hanem sok más hasonló mellé készül beállni a sorba) egy év után profitot termelne?! Amennyire én tudom (és mi is ezzel a szellemiséggel álltunk neki a dolgoknak), egy induló vállalkozás első éve önfinanszírozós, és nagy eséllyel minuszos, a második talán nullás, és a harmadik évtől lehet számítani némi nyereségre. Ehhez képest sokan azonnali nyereségre vágynak, így hát nem csoda, hogy sokan hamar feladják....
Nos mi a fenti teóriát követve álltunk neki a dolgoknak, azzal, hogy fél évre van elég pénzünk, tehát lehetünk minuszosak az első évben, de túl hosszan nem, mert elfogy a pénzünk :) Ehhez képest most úgy látjuk, hogy nagyjából 0-val zárjuk az évet, amihez hozzá tartozik, hogy ebben az évben mi is éltünk, ettünk, ittunk, megszálltunk, haza látogattunk stb. Így ezzel együtt mi derűsek vagyunk a jelenlegi helyzetet illetően, és optimistán tekintünk a jövőbe.
Az idei nyarat a tavalyival nem igen érdemes összehasonlítani, hisz tavaly júliusban még semmi időnk nem volt a vendégek toborzására, augusztusban már kicsit tudtunk mozgolódni, de a tavaly 29%-os agusztusi kihasználtsághoz képesti 46%-os mostani nem azt jelenti, hogy na akkor jövő nyáron ez ugyanennyivel fog nőni, csupán annyit, hogy idén nyárra már ott voltunk, ahol lennünk kellett ahhoz, hogy a potenciális vendégek ránk találjanak, tavaly meg még nem.
Tavaly télre, egész pontosan december környékére megtaláltuk azokat a felületeket, ahol télre keresnek az emberek szállást, azonban számítunk némi növekedésre idén télre, hisz a december azért sok tekintetben kicsit késő volt, és ezt most látjuk csak igazán. Tavaly ilyenkor télre még egyáltalán nem voltak foglalásaink, sőt ajánlatkéréseink se, ehhez képest már most a februári holland síszünetre tele vagyunk, a szilveszter is 2/3-ra be van foglalva, és vannak olyan januári-februári hetek, amikorra már most több foglalásunk van, mint amennyi vendég azokon a heteken tavaly itt volt. Szóval derűnk ezen a területen is töretlen :)
Jövőnket illetően nagy kérdés, hogy itt maradunk e, ha igen, mint bérlők vagy mint tulajdonosok, ha nem, hova megyünk. A dilemma nem könnyű, viszont pénzügyi korlátaink "segítenek" a döntésben :) Nyilván egy bank se áll velünk szóba egy komolyabb hitelegyeztetés céljából, amíg 0 körüli a mérlegünk, így az nagyjából már most biztosra vehető, hogy a következő fél de inkább egy évben házat nem veszünk itt.
Viszont bérelni tudhatunk tovább, nézhetünk másik ház után is bérlés céljából, így azért olyan nagyon nem aggódunk.
Ami a lényeg, hogy a kiköltözésünk előtt megfogalmazott terveinkből, miszerint szeretnénk találni egy olyan hivatást, amit mindketten szívesen és lelkesen csinálunk, amelyből meg tudunk élni, és amit olyan környezetben tudunk művelni, ami számunkra szép, tiszta, egészséges, nagyjából minden megvalósulni látszott az első évben. Én kiélhetem a vendéglátás és a főzés iránti szeretetemet, és a saját vállalkozás adta izgalmat, Jürgen is maximálisan élvezi a megfogható és gyors eredménnyel járó munka örömét, beletanult és szerintem megszerette a vendégekkel való teendőket, és a számára oly érdekes saját ötletek kitalálása és megvalósíthatósága nagyban hozzájárul a "minden nap motiváltan megyek munkába" érzéséhez. Mivel nem meggazdagodás céljából költöztünk ki, így maximális örömmel fogatuk a 0 körüli évzárásunkat, és azt a tényt, hogy fejlődtünk tavaly nyárhoz képest, és várhatóan a telünk is jobb lesz a tavalyihoz képest (lekopogom). És ami még nagyon fontos, hogy nagyon-nagyon szeretünk itt lenni, csodás ez a falu és az egész völgy. Azzal együtt, hogy sajnos igen limitált lehetőségeink vannak a völgy felfedezésére, megnyugtató a minket körülvevő környezet, amivel valóban nem lehet betelni. Nem tudok úgy visszatérni egyetlenegy bevásárlásról, ügyintézésről se, hogy ne csodálkoznék rá, milyen meseszép itt minden, és ne járna át az érzés, hogy még mindig nem hiszem el, hogy itt élünk :)
Sok élménnyel és tapasztalattal zárjuk az első pénzügyi évünket, és nagy izgalommal várjuk a következőt! :)
Mivel nem tűztünk ki magunk elé irreális célokat, így szerencsére pozitívan tudjuk értékelni az elmúlt időszakot. Mindig megmosolyogtat, amikor azok közül is akik tudják, hogy magunk finanszírozzuk itteni kalandjainkat, és nincs mögöttünk egy szponzor, sokan megkérdezik, hogy na nyereséges az üzlet?!?! Sose értettem, hogy gondolhatja bárki is, hogy egy induló vállalkozás (ami nem egy piaci résre építve indul, hanem sok más hasonló mellé készül beállni a sorba) egy év után profitot termelne?! Amennyire én tudom (és mi is ezzel a szellemiséggel álltunk neki a dolgoknak), egy induló vállalkozás első éve önfinanszírozós, és nagy eséllyel minuszos, a második talán nullás, és a harmadik évtől lehet számítani némi nyereségre. Ehhez képest sokan azonnali nyereségre vágynak, így hát nem csoda, hogy sokan hamar feladják....
Nos mi a fenti teóriát követve álltunk neki a dolgoknak, azzal, hogy fél évre van elég pénzünk, tehát lehetünk minuszosak az első évben, de túl hosszan nem, mert elfogy a pénzünk :) Ehhez képest most úgy látjuk, hogy nagyjából 0-val zárjuk az évet, amihez hozzá tartozik, hogy ebben az évben mi is éltünk, ettünk, ittunk, megszálltunk, haza látogattunk stb. Így ezzel együtt mi derűsek vagyunk a jelenlegi helyzetet illetően, és optimistán tekintünk a jövőbe.
Az idei nyarat a tavalyival nem igen érdemes összehasonlítani, hisz tavaly júliusban még semmi időnk nem volt a vendégek toborzására, augusztusban már kicsit tudtunk mozgolódni, de a tavaly 29%-os agusztusi kihasználtsághoz képesti 46%-os mostani nem azt jelenti, hogy na akkor jövő nyáron ez ugyanennyivel fog nőni, csupán annyit, hogy idén nyárra már ott voltunk, ahol lennünk kellett ahhoz, hogy a potenciális vendégek ránk találjanak, tavaly meg még nem.
Tavaly télre, egész pontosan december környékére megtaláltuk azokat a felületeket, ahol télre keresnek az emberek szállást, azonban számítunk némi növekedésre idén télre, hisz a december azért sok tekintetben kicsit késő volt, és ezt most látjuk csak igazán. Tavaly ilyenkor télre még egyáltalán nem voltak foglalásaink, sőt ajánlatkéréseink se, ehhez képest már most a februári holland síszünetre tele vagyunk, a szilveszter is 2/3-ra be van foglalva, és vannak olyan januári-februári hetek, amikorra már most több foglalásunk van, mint amennyi vendég azokon a heteken tavaly itt volt. Szóval derűnk ezen a területen is töretlen :)
Jövőnket illetően nagy kérdés, hogy itt maradunk e, ha igen, mint bérlők vagy mint tulajdonosok, ha nem, hova megyünk. A dilemma nem könnyű, viszont pénzügyi korlátaink "segítenek" a döntésben :) Nyilván egy bank se áll velünk szóba egy komolyabb hitelegyeztetés céljából, amíg 0 körüli a mérlegünk, így az nagyjából már most biztosra vehető, hogy a következő fél de inkább egy évben házat nem veszünk itt.
Viszont bérelni tudhatunk tovább, nézhetünk másik ház után is bérlés céljából, így azért olyan nagyon nem aggódunk.
Ami a lényeg, hogy a kiköltözésünk előtt megfogalmazott terveinkből, miszerint szeretnénk találni egy olyan hivatást, amit mindketten szívesen és lelkesen csinálunk, amelyből meg tudunk élni, és amit olyan környezetben tudunk művelni, ami számunkra szép, tiszta, egészséges, nagyjából minden megvalósulni látszott az első évben. Én kiélhetem a vendéglátás és a főzés iránti szeretetemet, és a saját vállalkozás adta izgalmat, Jürgen is maximálisan élvezi a megfogható és gyors eredménnyel járó munka örömét, beletanult és szerintem megszerette a vendégekkel való teendőket, és a számára oly érdekes saját ötletek kitalálása és megvalósíthatósága nagyban hozzájárul a "minden nap motiváltan megyek munkába" érzéséhez. Mivel nem meggazdagodás céljából költöztünk ki, így maximális örömmel fogatuk a 0 körüli évzárásunkat, és azt a tényt, hogy fejlődtünk tavaly nyárhoz képest, és várhatóan a telünk is jobb lesz a tavalyihoz képest (lekopogom). És ami még nagyon fontos, hogy nagyon-nagyon szeretünk itt lenni, csodás ez a falu és az egész völgy. Azzal együtt, hogy sajnos igen limitált lehetőségeink vannak a völgy felfedezésére, megnyugtató a minket körülvevő környezet, amivel valóban nem lehet betelni. Nem tudok úgy visszatérni egyetlenegy bevásárlásról, ügyintézésről se, hogy ne csodálkoznék rá, milyen meseszép itt minden, és ne járna át az érzés, hogy még mindig nem hiszem el, hogy itt élünk :)
Sok élménnyel és tapasztalattal zárjuk az első pénzügyi évünket, és nagy izgalommal várjuk a következőt! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)