Szóval nagy örömmel konstatáltuk, amikor az utolsó vendég is távozott, és végre elkezdhettünk aktívan pihenni :)
Mivel a házzal kapcsolatban vártuk a bank válaszát, nem akartunk/tudtunk hazamenni, úgyhogy ezúttal három hetet itt töltöttünk, mielőtt hazaindultunk volna. Ezalatt sokat pihentünk, DVD-ztünk, Xboxoztunk, nagyokat aludtunk, és egy napra átutaztunk Olaszországba is. A völgy végében lévő Timmelsjoch hágón keresztül lehet átjutni Meranoba, ami egy helyes, pici olasz városka. A szerpentint annyira nem élveztem, mert ködös idő volt a hágón, így bazi keveset lehetett látni, és brutál kanyargós volt az út, de végül csak lejutottunk, és kellemes pár órát töltöttünk Meranoban. És ami a lényeg, isteni pizzat ettünk! :)
Végül a bank negatív válasza illetve a tény, hogy Jürgen be tudna csatlakozni Szőri által szervezett szokásos őszi cseh túrába, gyors döntésre sarkallt bennünket, és turbó pakolással hazautaztunk október közepén.
Az otthonlét sok tekintetben nagyon kellemesen telt, ismét élvezhettünk Guriék lakásának kényelmét, ami minden szempontból elképesztően sokat hozzáad az otthon eltöltött időnkhöz. Azt hiszem, ezt igazán csak az érti meg, aki külföldön él, és ha hazalátogat, nem tud saját lakásba menni, hanem pl. szülőknél kell laknia. Mert akárki akármit is mond, felnőttként bazi nehéz már újra a szülői házban lakni, és egész más egy hétvégi látogatás, mint egy szabadságként eltöltött több hetes időszak.
Jürgen nagyon örült, hogy ismét részt vehetett a cseh túrán, aminek meg persze én is, mert jó, hogy újra részese lehetett ennek az élménynek. Mivel én nem szeretem a sört, illetve kevéssé hoz lázba a diákszállókon való táborozás, egyáltalán nem bántam, hogy otthon maradtam, a hétvégére ugyanis kilátogattam tesómékhoz, és bandázhattam egy csomót a gyerekekkel.
Most voltunk otthon a legtöbbet, hisz végül (a kocsikálváriának is köszönhetően, amiről Jürgen ír majd egy külön bejegyzést) december elején jöttünk csak vissza. Sikerült sokszor találkoznunk Nóriékkal, Milánékkal, tesómékkal, voltunk Kecelen a nagymamánál, Fehérváron, Jürgen szüleinél és Puzsér előadásokon is. Jürgen többször tudott mászni menni, én barátnőztem, és persze voltak napok, amikor senkire se voltunk kíváncsiak, és otthon nyugiztunk úgyhogy tényleg kellemesen telt az otthonlét.
Kicsit (főleg Jürgen számára) nehezítette a dolgokat, hogy sajnos a szülei elég rosszul vették, hogy nem mentünk hozzájuk minden nap, és mint utóbb kiderült, továbbra se értették (tavasszal erről már beszéltünk egyszer velük), hogy miért is nem náluk lakunk, és miért kell nekünk inkább a Guriék lakását kibérelnünk. Sajnos rájuk jellemző módon ahelyett, hogy szóltak volna, mi mindent kombináltak ki, inkább apróbb megjegyzéseket tettek, és hallhatóan sértettek voltak velünk szemben, míg nem a hazautazást megelőző napon végül előálltak a lényeggel: valami miatt mi eltávolodtunk tőlük, és ez nekik milyen rossz.....Ebből lett egy maratoni beszélgetés, amivel sajnos sehogy se jutottunk előrébb, mivel hiába próbáltunk őszintén és egyesen beszélni, és elmondani, hogy külön életünk van, és a szabadságunkat szeretnénk úgy eltölteni, ahogy mi szeretnénk, valahogy nem igazán ment át az üzenet, és Jürgen apukája saját sérelmeivel volt elfoglalva, és abszolút személyeskedő irányba vitte át a beszélgetést. Mivel az én családomtól nem idegenek az ilyen jellegű beszélgetések, engem különösképpen nem kavart fel ez az este, de Jürgent eléggé, főleg azért, mert teljesen inkorrekt módon a szülei a saját problémáikat őrá próbálták áttolni, ahelyett, hogy magukban keresték volna a hibát és a megoldásokat. Így ilyen tekintetben picit negatív vége lett az otthonlétnek, és sajnos Jürgen szüleivel való kapcsolat azóta se javult semmit.
Mindennel együtt jó volt otthon, jó volt megint találkozni mindenkivel, de nagyon jó volt vissza is érni. Ami izgi volt, hogy a házban 4-5 fok volt, így majd megfagytunk jó pár napig, és a komfortérzetünkre azért rányomta a bélyegét a hideg, de ezen is túl lettünk. És érdekes módon, most először fordult elő, hogy valahogy nagyon nem volt meg bennünk a vágy, hogy kezdődjön a szezon, és újra vendégeket fogadjunk. Viszont ezt az alulmotiváltságot az itteni jövőnk bizonytalanságának tudtuk be.
