Az elmúlt néhány hétben hiába akartam többször írni, teljesen esélytelen volt, hogy akár csak egy fél órát is találjak, hogy gép elé kerüljek privátozás címén. Az előre várt néhány foglalással szemben szerencsére rövid határidővel ugyan, de jó sok foglalás érkezett, így július második fele óta a házban folyamatosan 15-25 vendég van. Mivel szinte mindenki szívesen vacsorázik itt, így a konyha is nagy üzemben pörög, ott se unatkozunk.
Érdekes új tapasztalat számunkra, hogy mennyire más a nyári foglalások ritmusa: míg télen jó előre, frekventált időszakok esetében akár fél évre előre, kevésbé frekventáltakra 2-3 héttel előre foglaltak, addig nyáron sokkal spontánabbul érkeznek a vendégek, és nem ritka, hogy reggel érkezik a foglalás aznap estére. Ezen kívül sok a rövid tartózkodás is, az északi országokból Olaszország fele utazó családok szívesen megállnak egy-két éjszakára itt. Természetesen az ilyen foglalásoknak is igyekszünk eleget tenni, hisz válogatnunk még nem lehet.
Ez persze azt jelenti, hogy a szobák nagyon gyorsan pörögnek, minden napra jut egy-két szobatakarítás, és hiába mosok reggel-este a 10 kilós mosógépbe, nem érem utol magam.
Plusz nehézség ebben a nagy pörgésben, hogy míg télen az egy hétig itt lévő vendégekkel az első nap lefutottuk a szokásos köröket (mi hol van, mit érdemes megnézni stb.), most, hogy szinte naponta új vendégek érkeznek, ezeket napi szinten kell nyomnunk.
Az, hogy ennyire elfáradtunk mostanra, köszönhető annak is, hogy eléggé szerencsétlenek voltunk a nyári segítség megtalálásában. A két hónapra kihívott frissen érettségizett fiúról hamar kiderült, nem igazán szeret dolgozni, azonban reméltük, hogy türelemmel, figyelemmel, sok segítséggel sikerül kimozdítanunk ebből az állapotból. Sajnos 3 hét után olyan pontra jutottunk, amikor muszáj volt búcsút inteni Neki, és új segítség után nézni.
Az új érkező 2,5 nap után bedobta a törölközőt, meggyőződésünk, hogy mivel tisztában volt kiszolgáltatott helyzetünkkel, fizetésemelésre hajtott, és a felmondásával zsarolni akart minket. Mi viszont nem mentünk bele ebbe az utcába, így Ő is hazament, és pár napig megint csak ketten húztunk. Viszont végül megérkezett Dóri, aki Jürgen baráti társaságában lévő Lilla húga. Kedves, fiatal lány, szorgalmas, ügyes és lelkes. Láthatóan a munkát keresi, és nem azt, hogy lehet ellógni a feladatot, ami nekünk nagy megnyugvás :) reméljük, lelkesedése kitart az ittléte végéig, és úgy tudunk majd elválni tőle, hogy személyében megtaláljuk végre azt, akit szívesen visszahívunk a téli szezonra.
Érezzük magunkon ennek a hosszú hónapnak minden terhét, de persze inkább örülünk neki, mint bánjuk. Jó látna, hogy ennyi ember van a házban, hogy a körülöttünk lévő, már régóta üzemelő szállodák, magánházak előtt álló autók száma nagyjából megfelel a nálunk lévőkkel (mert persze állandóan sasoljuk a szomszédokat :)).
Számolunk már nagyon vissza, várjuk a szezon végét, jó lesz a pihenés, vágyunk rá, hogy végre mi is élvezhessük a hegyeket, mehessünk túrázni, ketten legyünk. És persze azt is, hogy lássuk egybe a nyarat, hogy értékelhessük, milyen is volt ez az egy év. Izgi :)
