2014. március 16., vasárnap

Téli szezon - rohan az idő

Úgy érzem, kettőt pislogtam, és már itt is vagyunk a szezon utolsó szakaszában. Amikor ezt mondom, Jürgen mindig azzal próbál megcáfolni, hogy emlékszem e, kik voltak itt karácsonykor, milyen régen volt már az. Mondjuk én arra sem emlékszem, kik voltak itt múlt héten, szóval ez nem faktor, de tény, hogy furcsán megy itt az idő. Egyrészt tényleg úgy érzem, iszonyú gyoran elrohant már megint ez a szezon, de másrészt tényleg nagyon távolinak tűnnek azok a vendégek, akik a szezon első felében voltak itt.

Ez a szezon több tekintetben is nagyon más volt a tavalyihoz képest. Egyrészt a hó nagyon nehezen akart megérkezni, mely nyilván a foglalási kedvre is rányomta a bélyegét eleinte. Bár október 11-én arra ébredtünk, hogy az unokaöcsém érdeklődik, kijutottunk e a házból a hírtelen jött hó miatt - amit csak az ágyból kikelve, a függönyt kihúzva értettünk meg ezt látva:



de sajnos ezt követően igen szárza időszak érkezett, és egész télen nem volt olyan, hogy hirtelen, leesett volna egy éjszaka alatt 1-1,5 méter hó. Szerencsére azért az idő előrehaladtával jött a hó, és volt olyan két hét, amikor szinte minden nap esett 15-20 cm friss hó, így a szezon közepére megvolt már a szükséges mennyiség, de azért más volt most ez így. Ami furcsa volt, hogy a nagyon enyhe időjárás miatt (amit persze fűtés szempontból nagyon nem bántunk) a völgyben gyakran pluszok voltak, így amikor jött a csapadék, ott nem hó, hanem eső esett. Így először volt most olyan, hogy a szezon folyamán a völgy nagyjából végig zöld maradt, és szép, egybefüggő fehér táj csak olyan 1200 méter fölött alakult ki. Mondjuk ez nekünk itt fent nem volt akkora dráma, itt most is szétszórt porcukorérzésünk volt mostanáig.

A másik fő különbség, hogy a foglalások nagyon nehezen indultak el, és egy jó darabig úgy tűnt, ez a tél sajnos nagyon gyenge lesz. Jürgennek elég sok munkája volt vele, hogy minél több foglalást tudjon generálni, sokat kellett agyalnia, milyen akciókat, csomagokat találjon ki, hogy jó legyen a telítettség. Szerencsére végül nem kell panaszkodnunk, és bár a tavalyi eredményt nem tudjuk idén elérni, nem vagyunk csalódottak, már tavaly is úgy gondoltuk, az a tél extrán jól sikerült, a ház nagyon csúcsra volt járatva, így a cél az volt, minél kisebb legyen a differencia az idei és a tavalyi tél között.

A tavalyi télhez képest a január lett gyengébb, ami így picit nagyobb láblógatással telt, azonban az is tény, hogy tavaly ott nagy mázlink volt egy-két csoporttal. Most viszont februárban jött a szerencse, hisz befoglalt egy 42 fős észt csoport, ami azért kellően megkavarta itt az életet. Az egy dolog, hogy a szervező csaj távolról sem volt könnyű eset, de amikor az érkezésük előestéjén még azt nem volt képes pontosan megmondani, hányan is jönnek, majd az utolsó létszámhoz képest (amikor már tényleg az összes mozdítható ágy, ágynemű elő volt rángatva) plusz két emberrel megérkezett, néztünk picit. De szerencsére jól alakult minden, nem volt törés-zúzás, jól fogyasztottak, és mivel egy este volt egy külső csoportunk is, lehetőségem volt rekordfőzésre, magunkkal együtt 55 főre főztem.

Mivel a húsvét most későn lesz, a tavalyi szezonnal ellentétben az utosló síelők és húsvétolni jövők most időben távol kerülnek egymástól. Ennek megfelelően március 24-én elvileg elmegy az utolsó síelő vendég, és legközelebb csak április 10-én jönnek a román gyerekek, majd a húsvétolók. Így nemsokára lesz lehetőségünk egy pár hetet szusszanni kicsit, amit persze nem bánunk egyáltalán. Fő tervek között szerepel egy három napos síelés, és egy Aqua Dome látogatás is.