Utálom a márciust....

....unatkozom!!!! Ezzel a felkiáltással jött be tegnap Jürgen a konyhába.... :) 2 és fél hónap nagyjából folyamatos rohangálás után valóban nagyon furcsa, hogy ennyi szabadidőnk van, elképesztő, mennyire megszokja az ember az ezer teendőt, és milyen meglepő, ha hirtelen felszabadul egy kis idő privátozásra.

Az elmúlt bő másfél hétben 6 és 15 fő között volt a vendégek létszáma, így bár minden nap kell reggeliztetni, vacsorát adni, azért ennyi embernél minden sokkal gyorsabb és könnyebb, így a nap közepén van 2-3 óra, ami vad semmittevéssel telik. Jürgen xboxozik, én lelkesen nézem a sorozataimat, tegnap BL meccsnézés is belefért, este 10 körül már fent vagyunk a szobánkban, szóval igazán laza már az élet. Ami persze azért kicsit fura, hogy a házból nem nagyon tudunk elmenni, mert árut szinte minden nap hoznak, majdnem minden nap jön új vendég, és a meglévők miatt is itt kell azért lennünk. De ez a néhány órás kikapcsolódás, és az, hogy nem mérgezettegérként futkosunk már nagyon sokat számít. A következő két hétben is kb erre számítunk, még a húsvét hétvége lesz, amikor tele lesz a ház, de az meg csak négy nap, szóval az már semmi. Aztán még a román gyerekcsoport, és április 14-től VAKÁCIÓ! :)

Napjainkat érdekessé teszi most Oscar. Ő üzemelteti az előttünk lévő síboltot már jó pár éve, és egy ideje szeretné megvenni azt. Mint azt megtudtunk Gerhardtól, valamiért jövőre már nem fog engedélyt kapni a konténerekre (két bérelt faház mögött konténerei is vannak), így szeretné megvenni a "mi" faházunkat, és kibővíteni azt. Ez persze Gerhard számára egy jó lehetőség, mivel szeretne pénzhez jutni, viszont mivel a bérleti szerződésünkben nekünk az egész telekre, és így a rajta lévő faházra is elővételi opciónk van, így velünk is egyeztetnie kell. Szerencsére azt Ő is jól felmérhet, hogy a faházat csak úgy érdemes eladnia, ha közben a Trofana érdekei nem sérülnek, mivel az ingatlan fő értéke a panzió és nem a síbolt. Tehát Gerhard folyamatosan forró vonalban tart minket, szól, hogy mik a fejlemények, mit mond Oscar, aki láthatóan nem nagyon akar velünk foglalkozni ebben a kérdésben. Gerhard folyamatosan hangsúlyozza, hogy  mi vagyunk az elsők számára, és ez igaznak is tűnik, de Jürgent azért kicsit feszíti ez a kérdés. Mert persze nekünk is jó lenne, ha létrejönne a biznisz, hisz mi a faházzal nem akarunk semmit se kezdeni, tehát jó, ha kikerül a csomagból, ezzel csökkenne az összeg, ahonnan alkudozni kezdenénk vétel esetén Gerharddal. De azért aggasztó is kicsit, hogy vajon Oscar nem fog e megkerülni minket, és behúzni Gerhardot valamibe, ami nekünk nem jó, és olyan helyzetbe kerülünk, hogy ki kell csekkolnunk innen.

Tegnap Gerhard odaadta az első terveket, amiket az Oscar építész tesója készített....háááát konkrétan az előttünk lévő egész parkoló rész hozzá tartozna, és nekünk szorgalmi jogunk lenne a nyélen, hogy a vendégeink hátra tudjanak parkolni. Ezen kívül a síboltot olyan hátra építené, hogy szinte hozzáérne a teraszunk széléhez. Azon túl, hogy nyilván így törvényileg be se lehetne építeni azt a telekrészt, vicc, hogy Oscar milyen szinten úgy kezeli a helyzetet, mintha a Trofana itt se lenne....Beszéltünk apukámmal és Jürgen szüleivel is, és Jürgen végül átment Gerhardhoz, hogy elmondja, erről a tervről nincs mit beszélni, viszont elmondta, hogy mik azok a szempontok, amiknek érvényesülniük kell ahhoz, hogy mi belemenjünk ebbe az egészbe: saját telekrész az utcafrontig, azaz ne függjünk senkitől, hogy bejussunk a saját telkünkig; a faház csak minimálisan kerülhet hátrébb a mostaninál; nem takarhatja el a kilátást illetve a Trofana láthatóságát; az építkezés csak szezonon kívül történhet.

Gerhard egyetértett, és mondta, továbbítja mindezt Oscarnak, aki ehhez képest mára átküldött egy tervet, amin a síbolt és a Trofana jelenlegi állapotában látszik, szóval nem vágjuk a dolgot. Ami kicsit idegesítő, hogy április 20. körül haza szeretnénk utazni, aztán meg elutaznánk valahova, és kicsit attól tartunk, hogy Oscar majd akkor akar egyezkedni, amikor nem vagyunk itt, és keresztbe húzza a terveinket. Mindenesetre Jürgen jelezte tegnap a Gerhardnak, hogy április 20. és május legvége között nem leszünk elérhetőek, meglátjuk, ez mennyire megy majd át Oscarnak.

Amúgy akár egy tök jó dolog is kisülhet ebből az egészből, de tény, hogy rosszul is alakulhat....reméljük a legjobbakat, és igyekszünk résen lenni addig is, amíg kiderül valami biztos.

Baráti hét

Egy igazán remek héten vagyunk túl: múlt szombaton megérkeztek Nóriék, Milánék és Csucsuék a négy kislánnyal, és egy hetet töltöttek nálunk. Igazán remek volt újra látni Őket, dumálni, bandázni, iszogatni Velük.

Mivel volt más vendég is a házban, a napi rutin (reggeliztetés, vacsoráztatás, szobapakolás) nem változott, és sajnos esélyünk se volt elmenni a házból kicsit Velük síelni vagy legalább sétálni, de azért jó volt, hogy a nap több szakaszában is tudtunk kicsit időt tölteni együtt, és este, amikor már a többi vendég lefeküdt, és a gyerekeket is letették, tudtunk nyugiban lazulni. Persze ment a teke, csocsó, GH, ami igazán remek volt, de az is jó volt, amikor csak a bárpult körül ücsörögtünk, és dumáltunk. 

Szerencsére a gyerekek is jól érezték magukat, remekül feltalálták magukat, nem volt veszekedés közöttük, így a szülők se stresszeltek, és szerintem Ők is ki tudtak kapcsolódni kicsit. Mind a négy kislány nagyon aranyos volt, de Jürgen számára természetesen Luca volt a sláger, és Lucának is Jürgen viszont :) Persze azért a többi kislánnyal is kedvesen játszott, ha úgy alakult, de egyértelmű, hogy Luca a favorit :) pöcifoci, labada a pocakba, pénzdobálás, meseolvasás, volt minden, és Luca a copfját csavargatva hízelgett mindig Jürgennek, tényleg írtó cuki volt :)

Amúgy szuperkedvesek voltak, mert kaptunk meglepi tortát és mellé egy nagyon szép kolompot szép bőr tartóval és rajta szerintem havasi gyopár fém virágdísszel. Még decemberben említettük Nóriéknak, hogy majd jó lenne a recepcióra egy, azóta persze nem jutottunk hozzá, nagyon örültünk ennek az igazán kedves és figyelmes ajándéknak, holnap fel is szereli Jürgen. 

Gyorsan elszaladt ez a hét, nem bántuk volna, ha maradnak még, furcsa most hiretelen ez a nagy csönd, hogy nincs őrületes nyüzsgés a hallban, nem futkosnak körbe-körbe egymást kergetve, nevetgélve a gyerkőcök.  

Mára csak 6 vendég maradt, kedden pedig elvileg egy éjszakára nem lesz senki, aztán jönnek újabb vendégek. Nem tudom, milyen lesz a szezonból még hátralevő 7 hét, mert húsvétig bár folyamatosan lesznek vendégek, 10-nél többen sose lesznek egyszerre, a mostani állás szerint többször lesz olyan, hogy csak 2-4 ember lesz a házban. Nehéz lesz, hogy a program nem változik majd, viszont kevés lesz a teendő, hisz 2 emberrel olyan sok dolog nincs se reggeliztetéskor se a vacsora elkészítésekor, és hiába szabad vagy lazább a nap közepe, nagyon nem tudunk elmenni a háztól. Jürgen nem szeret napközben lazítani, én mondjuk ha megtehetem, simán felmegyek ledőlni, de valamiért Ő úgy érzi, hogy akkor nem dolgozik rendesen, ha napközben egy órára kikapcsol. Ma mondtam Neki, hogy ha behoztuk az eddigi sok munka miatti lemaradásainkat, és a nyár előkészítésével is jól állunk, akkor azért szerintem használjuk ki, hogy a nap közepén tudunk kicsit pihenni, én szívesen németeznék, olvasnék, Ő játszat, pihenhet. Meglátjuk, milyen lesz ez az időszak, bár szeirntem lesz még néhány beeső vendég hosszúhétvégékre, ezen a héten több foglalás jött márciusra a bookingon keresztül. Remélem, a kevesebb munka miatt nem lesz vontatott a szezon vége, hanem inkább ki tudjuk élvezni, hogy több idő jut a pihenésre napközben, gyorsan elszalad ez a néhány hét, és kezdődhet a szabadság :)