Eredetileg úgy terveztük, hogy mivel április 17-ére van egy meccsjegyünk Münchenbe, másnap onnan repülünk Egyiptomba. Nem szoktunk henyélős nyaralásokra járni, inkább a néhány naponta továbbállunk, új helyeket nézünk meg nyaralásokat szeretjük, viszont mindketten úgy gondoltuk, most nagyon ránk fér a pihenés, és nem hiányzik egyikünkek se, hogy 2 naponta cuccoljunk, szállást keressünk stb. Most maximális kiszolgálásra, kényelemre vágytunk, és mivel tavasszal a legközelebbi hely, ahol tuti meleg van már, csak Egyiptom, így ezt szavaztuk meg. Viszont szerencsére még időben kiderült, hogy Jürgen útlevele lejárt, tehát a tervek módosultak, Münchenből megyünk haza, és ha kész az útlevél, mehetünk onnan is Egyiptomba.
Focimeccs kálvária: bár Jürgen minden nap több ízben is megnézi a kedvenc sportoldalait, hogy nehogy lemaradjon valami fontos hírről, müncheni utazásunkat megelőző két napon a sok pakolás, ház lezárása, dolgok összeszedése miatt nem ült gép elé, így nem juthatott el hozzánk a hír, miszerint a várva várt focimeccset egy nappal korábban lejátszották....tehát mi nagy nyugalommal, és Gerhad javaslatára jó időben elindultunk Münchenbe, és mikor 5kor megérkeztünk, és az esti fél 9es meccs miatt még senki se volt a stadion körül, nem gyanakodtunk. Elmentünk egy közeli OBIszerűséghez, ahol bedobtunk egy jó kis kolbászt, és lófráltunk kicsit. 6kor is visszanéztünk, még mindig senki, parkolók lezárva. OK, gondoltuk a németek jól szervezettek, nem állnak neki meccs előtt 3 órával már a stadion körül tobbzódni. Mikor 7 órakos se volt még semmi mozgás, éltünk a gyanúperrel, hogy valami nem stimmel, és Jürgen megkérdezte a stadion körül dolgozó kertészeket, mi a pöcs van már?! Megnyugtatták, a meccs tegnap megvolt, 6-1re nyert a Bayern....remek.....kisebb dühroham, és az értetlenség, ez hogy lehet, hisz a jegyen lévő dátumot nem néztük el....na mindegy, akkor indulunk haza, nincs mit tenni. Itt azért önnyugtatás gyanánt konstatáltuk, hogy milyen mázli, hogy kiderült Jürgen útlevélgondja, mert ha ezek után másnap reggel kimentünk volna a reptérre, és ott derül ki, hogy nem érvényes az útlevele, valószínű kirohantunk volna a világból. Így végül arra jutottunk, ha tartoztunk Münchennek egy felesleges úttal, legyen inkább ez a meccs, mint a nyaralás....
Ezt követően otthon 4 hetet töltöttünk el, ami igazán remek jó volt, aminek elsőszámú oka, hogy ezúttal "saját" lakásban töltöttük az idő nagy részét. Korábban minden alkalommal Jürgen szüleinél volt a bázis, és onnan csillagtúráztunk Kecelre, Fehérvárra, tesómékhoz, és bár Jürgen szülei igazán kedvesek és figyelmesek, nekünk mégis nehéz volt a szabadság alatti alakalmazkodás, hiányzott, hogy sose tudunk igazán ketten lenni, és ha olyanunk van 2 napig senkihez se szólni, csak vadul dvd-zni. Mivel a munkánk 100%-a a vendégekhez való alkalmazkodásról szól, és adott szezon alatt nincs olyan, hogy pl. akkor eszünk, ha éhesek vagyunk, hanem akkor, ha épp 10 percig nem kell a vendégnek semmi, a szabadság legfontosabb élményfaktora az alkalmazkodásmentesség. Így úgy döntöttünk, kibéreljük Gurigáék lakását, ami számunka paradicsom volt, imádtuk a szuper "dvd tékát", az ágyból tévézést, a pékséget a ház aljában és úgy általában az édes kettest. Jürgen szüleinek természetesen ez az akciónk nem esett túl jól, és kicsit többet is mögé kombináltak, mint kellett volna, de szerencsére rákérdeztek, és egy normális hangvételű beszélgetés alkalmával elmondhattuk az érveinket, amit maximálisan megértettek és elfogadtak, így nem volt a későbbiekben feszkó már ebből.
Az otthonlét tényleg nagyon jól sikerült, voltunk jó sok Puzsér előadáson, taliztam a csajokkal, bandáztunk a barátokkal, voltunk Nóriék házikójában, ahol persze Luca számára Jürgen volt a sztár, tesóméknál egy hétvégét, ami extra remek volt, cukik voltak a kis lurkók nagyon, Fehérváron, Kecelen, szóval volt jó kis jövés-menés.
Május közepén utaztunk végül el Egyiptomba, Sharm-El-Sheikre, Anyu által javasult szállodát választottuk, ami egy 5 csillagos bazi szép szálloda volt, életünkben először all-inclusive ellátással, amit baromira élveztünk. Kicsit aggódtunk, hogy mennyire fogunk idegbajt kapni a szálloda animátoraitól, és az általunk "buta nyaralóknak" tartott emberektől, de végül semmi zavaró nem volt. Talán az is számított, hogy még előszezon volt, így azért a szálloda kb. egyharmadra volt még csak megtelve, de mivel egy bazi nagy komplexum volt, eloszlott a sok ember. Napjaink nagyjából abból álltak, hogy reggel kényelmesen megreggeliztünk, majd lementünk a medencéhez, ott végre olvastunk (ami mindkettőnknek nagyon hiányzik a szezonok alatt), kis poolbározás, aztán jajj már ebédidő, gyorsan együnk, majd le a tengerpartra, ismét pihi, olvasás, szundi, majd stégen ki, hogy megnézzük a halakat (ami kb. kabaré volt, ugyanis cápaiszonyom miatt a bokáig érő vízbe is sípoltam, és csak kb. 15 perce unszolás után mertem bedugni a fejelmet a vízbe, Jürgen eléggé kinevetett), majd óóóóó snack-time, majd most már lassan ideje felmenni, hogy vacsi előtt rendbe szedjük magunkat. Vacsi után még egy ital a bárban, majd időben vissza a szobánkba, hogy egy film is beleférjen még az estébe.
Két alkalommal mentünk el hajóval búvárkodni, illetve Jürgen merült mindkétszer kettőt palackkal, én a hajóról szurkoltam, napoztam, olvastam.
Mindet egybevetve remek nyaralás volt, természetesen ha az a kérdés, életünk nyaralása volt e, akkor nem, hisz nem tudtunk meg semmit Egyiptom kultúrájáról, a helyi emberek életéről stb. viszont amire most nagy szükségünk volt, azt maximálisan megadta.
