Megérkezésünket követően hamar egyértelművé vált, nem az lesz az első dolog, hogy a saját cuccainkat a helyükre tegyünk, hanem hogy a házat mielőbb vendégek fogadására alkalmassá varázsoljuk. Erre mindössze másfél hetünk volt, és bár a házban rend volt, és láthatóan minden a helyén volt, mivel a panzió bizonyos részei évek óta nem használták, így mindent le kellett pakolni, és át kellett mosni.
Mivel összességében egy kb. 1200 m2-es házról beszélünk + kert, ami szintén igényelt nem kevés munkát, nagyon örültünk, amikor felmentő seregként bő egy hét elteltével megérkeztek szép lassan a szülők is. Utólag valószínűleg kicsit megbánták ezt a korai látogatást, mert a virágkorukat élő szobalányokat megszégyenítő munkamennyiségre lettek befogva: porszívózás, vasalás, takarítás, fúrás, pakolás, stb. Hát kérem, panzióba jöttek ugyan, de mi nem ígértük, hogy vendégségbe. De legalább meg is lett az eredménye a kelet-európai vendégmunkások tartózkodásának, mert 90%-ban készen lettünk a ház előkészítésével, mire szombaton megérkeztek első vendégeink (a friccek). Vasárnap pedig a magyar család is, akik egyből első este azzal kezdtek, hogy vacsorázni akarnak.......úgyhogy a szakácsnő és a pincér is átestek a tűzkeresztségen.
A tények önmagukért beszélnek: amikor az első tányér levest kivittem (1 kéz/tányér) a kanalat egyből lekúrtam a földre......a többi kanalat már egy külön tányéron kapták meg; majd idővel megkérdeztem mit szeretnének inni: "3 sör+3 narancslé rendel" (az érkezésük előtt fél órával kerültek ki az itallapok, rajta, hogy 3dl narancslé=2 EURO).......sima ügy.....attól eltekintve, hogy van 2 decis, 2,5 decis és 5 decis üdítőspoharunk......NA BAZMEG!!!!! Irány a pince, a poharasa dobozok feltúrása, de semmi, nuku.
Szerintem rég vártak ennyit 6 italra az Ötztalban, de végül meglett a vészmegoldás. A kölkök 3 decis búzasörös poharakban kapták meg az italaikat, én pedig gyöngyöző homlokkal lazán megjegyeztem, hogy még nem érkeztek meg az üdítős poharaink (hja kérem, egy ekkora cégnél nem úgy van, hogy csak bemegyek a közértbe üdítős poharakért). Végül jól sült el a dolog, mert még tetszett is a gyerekeknek, hogy milyen szép pohárban kapják a najanclevet.
A vacsora pedig rendben lement, mindent megettek, és minden fogást külön megdicsértek, úgyhogy Heidi jól vizsgázott (BTW a hófehér szakácsruhájában alapból szerintem nem lehetett eldönteni, hogy most műtősnek vagy szakácsnak van öltözve, úgyhogy mindig kicsit megfagyott a levegő, amikor kijött egy késsel a kezében……”Na vajon most felnyit valakit, vagy csak a terítést egészíti ki?”).
Azóta pedig minden reggel reggeliztetjük is kedves vendégeinket: gróssze frisse zemmel mit marmaláde und sinken…..zér gút!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése