Szombaton elmentek a 4 hét teltházas menet utolsó vendégei, és új vendégekre csak hétfőn számítottunk. Mesébe illő érzés volt, hogy vasárnap és hétfőn nem kellett reggeliztetni, hogy szombat és vasárnap főzni se kelettl, és hogy a teendőinket úgy oszthattuk be, ahogy tetszik, a lényeg, hogy elkészüljünk a tervezett dolgokkal, de nincs semmi időponthoz kötve.
A 4. heti teltházas hétben két nagy társaság volt a házban, az egyik egy kedves, 5 családból álló magyar csoport volt, a másik egy részben erdélyi magyar, részben szeged környéki kis faluból való csoport volt. Az utóbbi kicsit furcsa volt, a saját ital behozatala természetesen állanódan porondon volt, hiába kértük, hogy ezt ne csinálják, valahogy nem ment át az üzenet...a szelektív hulladékgyűjtés is nehéznek bizonyult, sebaj, kiválogattuk mi...viszont az egyik srác elhagyta a sípályán a szobakulcsát, ami csak azért gond, mert ezek speckó kulcsok sorszámmal meg egyedi gyártással, hogy ne lehessen bárhol lemásoltatni őket. Nyilván, mivel a szobák kulcsai nyitják a ház ajtaját, sítárolót is, így nem mindegy, hogy egy itt megszálló vendég elviszi e lemásoltatni a kulcsot, és pár hét múlva visszatér e kipakolni a házat vagy sem. Na szóval a kulcs elhagyása után hívtuk Gerhardot, hogy mennyi is az annyi, és kiderült, hogy a kulcs + a tartó + a szállítás kb. 68 euro lesz...nyilván nem voltak boldogok a hírtől, és mikor már fizetniük kellett volna, nagyon zsizsegtek itt a hallban, nézték a laptopokat, szóval sejtettem, hogy valamit nagyon szerveznek. Egyszer csak odahívott a csoport vezetője, hogy hát van egy kis gond, mert ők rákerestek egy kulcsos honlapjára, és Romániában pl. ezt 10 euroért megcsinálnák, és nincs olyan, hogy egyedi gyártású kulcs, bármilyen kulcsot bárhol le lehet másoltatni....egy kb. 20 perces civakodás után, amikor is igyekeztem jelezni, hogy én is tudnék olcsóbb kulcsost Magyarországon, Kínában meg még olcsóbbat, illetve, hogy ne hasonlítsuk már össze a román és az osztrák árakat, végül sikerült meggyőzni őket, vagyis inkább egyértelművé tenni, hogy el fogjuk küldeni a számlát utólag, nem ezen kívánunk nyerészkedni, de azt ők se gondolhatják, hogy mi fogjuk kifizetni azt, hogy valaki nem volt képes vigyázni egy kulcsra. Az emberek furák, ez ismét beigazolódott.
Szóval a vendégek távozása után szombaton Jürgennel nagy antennaszerelésbe kezdtünk, mert most épp az internetet próbáljuk (vagyis inkább Jürgen) beizzítani műholdon keresztül, Dóri rendezte a szobákat hétfőre, viszont este mindneki kimenős volt, nyugiban megvacsiztunk együtt, és lementünk a bárba GH-zni. Igazán remek volt kicsit lazulni megint. A vasárnap is nyugisan indult, aztán a nap nagyrészét gép előtt töltöttük, de jó volt, hogy utol tudtuk érni magunkat több területen, és az étkezések ismét kényelmesen teltek, apró örömök az életben.
Hétfőn érkezett két amerikai család és egy magyar házaspár, holnap érkezik Jürgen volt főnöke, és szombattól újra majdnem tele a ház, szóval most ez a pár napunk van rá, hogy kicsit többet pihenjünk, illetve, hogy felkészüljünk az újabb nagyobb menetre. 20 kg csirkemell már a konyhában vár, hogy szétporciózzam, csütörtökön megyünk nagybevásárolni, ott van még az anetenna projekt Jürgennek és a könyvelés leadása. Szóval unatkozás nincsen, de az, hogy csak tizennéhány ember van a házban már-már szórakozásnak és kikapcsolódásnak tűnik :)
2013. január 22., kedd
2013. január 10., csütörtök
Új év kezdődött
A karácsonyi és szilveszteri hét izgalmai után egy kicsit könnyebb időszak érkezett el számunkra. Bár janáur 5-én ismét teltházas váltás volt, sikerült nagyon jól pörgetnünk a takarítást, illetve mivel volt néhány vendég, akik már hajnalban elindultak, Dórival jó korán el tudtuk kezdeni a takarítást, és Jürgen is gyorsabban tudott végezni a reggeliztetéssel. Így 2-re már kész is voltunk, és egy órás pihenő, reggelizés, kávézás járt a csapatnak.
A vacsora rendben ment, bár eztúttal aztán végképp sok vendég érkezett a vacsora közben, volt futkosás szegény Jürgennek.
A most ittlévő vendégek egészen mások, mint a karácsonyi-szilveszteri társaság: mivel ez már egy olcsóbb időszak, illetve néhány szobát plusz kedvezménnyel adtunk, hogy meg tudjunk jól telni, a vendégkörön illetve a fogyasztásukon azért ez nagyban meglátszik. A vacsora alatt néhány vendég inkább nem kér inni semmit, és próbálkozás is volt saját ital behozatalán: a 3. este az egyik vendég, aki előtte egy este se kér még csak egy pohár vizet se magának, mikor Jürgen kérdezte, hozhat e valamit inni, jelezte, hogy nem kér semmit, ellenben van neki valamilye, ahhoz kérne három poharat maguknak és persze egyet Jürgennek, majd elővett egy pezsgőt az asztal alól. Valamiért a vendégek úgy érzik, ha minket is megpróbálnak megkínálni a saját, behozott italukkal, azzal legitimizálják az akciót....Jürgen nem vette ezt túl jó néven, így illedelmesen, de megkérte az urat, hogy a saját italát a szobájában fogyassza el. A pasas teljesen megsértődött, egész vacsora alatt karbatett kézzel ült, és vágta az arcokat. A vacsora végén odament Jürgenhez a pultnál, és jelezte, hogy gratulál, Jürgen teljesen elrontotta az ő névnapját, és vele ilyen még sose fordult elő. Jürgen igyekezett elmodnani, hogy egyrészt ez egy étterem, másrészt pedig ha bejön ide egy ellenőr, és kéri, hogy igazoljuk a kint lévő italok származását, és az ő itala esetében ezt nem tudjuk megtenni, akkor megbűntet minket, de láthatóan nem érdekelte, kiviharzott az étteremből. Másnap a reggelinél köszönni se volt hajlandó, de mostanra kicsit felengedett ismét. Igazából ezeken a helyzeteken már nem akadunk ki úgy, mint az elején, inkább csak megdöbbent minket, milyen pofátlanok is tudnak lenni az emberek néha.
Az elmúlt néhány napunkat kicsit izgalmasabbá tette a bérleti szerződésünkben lévő határidő, miszerint 10-ig kellett nyilatkoznunk nekünk és Gerhardnak arról, hogy maradnánk, és Ő ezt szívesen vesz e vagy sem. Hétfőn átmentünk hozzá, és bár tudtuk, hogy nagyon reméli, a vételi szándékunkat fogjuk jelezni, azt is feltételeztük, tisztában van azzal, hogy másfél év után kicsi az esélye, hogy előállunk ezzel a dologgal. Szerencsére nem lepődött meg, hogy a tovább-bérlést jeleztük neki, és pozitívan reagált, aminek nagyon örültünk. Bár még a szerződésmódosítást nem írtuk alá, Jürgen átvitt neki egy papírt, amiben írásban is ott van, hogy határidő előtt jeleztük a tovább-bérlést, és Ő ezt el is fogadta, így reméljük, hogy már nem lesz variálás.
A hétfői találkozót követően a bank is telefonált, és elmondta, hogy korai még hitelről beszélni, viszont segítőkészen megadott értékeket, miket is kellene nagyságrendileg elérnünk ahhoz, hogy érdemben beszélhessünk hitelfelvételről. Elég magas számok pörögtek, viszont azt is láttuk, nem lehetetlen a dolog, és ha nem is holnap, de reményeink szerint 1-2 év múlva elérhetjük azokat az eredményeket, ami ahhoz kell, hogy hitelfelvételről komolyabban gondolkozhassunk.
Mikor Jürgen szüleinek meséltünk arról, hogy a vétel most még nem opció, ők feszegették, hogy azért kérdezzünk rá a Gerhardnál, eladná e nekünk olcsóbban a házat vagy sem, mert ha nem, akkor miért ölünk most bele még időt, hogy itt dolgozunk kvázi a semmiért. Igyekeztünk elmagyarázni nekik, hogy most nincs miért a házról alkudozni, hiába adná el nekünk a Gerhard féláron a házat, azt se tudnánk most megfinanszírozni, és attól még, hogy nem tudnánk megvenni a házat 2 év múlva se, mert Gerhard nem engedne az árból, akkor is most van itt az ideje, hogy pénzt keressünk. Most fordultunk át először abba, hogy látjuk, már nem befele tesszük a pénzt, hanem esetleg mi is tudunk keresni, mostanra van már néhány vendégünk, akik kezdenek visszajönni, tehát a befeketett munka most tud elkezdeni hasznot hozni, így teljesen értelmetlen lenne elmenni egy új helyre, és ott mindent a 0-ról kezdeni.
Itt tart most az éltünk, és a szerződés hosszabbításával a tudat, hogy 2014. nyaráig itt leszünk új helyzetet teremtett a számunkra, amivel a 2013-as évet még nagyobb izgalommal várjuk :)
A vacsora rendben ment, bár eztúttal aztán végképp sok vendég érkezett a vacsora közben, volt futkosás szegény Jürgennek.
A most ittlévő vendégek egészen mások, mint a karácsonyi-szilveszteri társaság: mivel ez már egy olcsóbb időszak, illetve néhány szobát plusz kedvezménnyel adtunk, hogy meg tudjunk jól telni, a vendégkörön illetve a fogyasztásukon azért ez nagyban meglátszik. A vacsora alatt néhány vendég inkább nem kér inni semmit, és próbálkozás is volt saját ital behozatalán: a 3. este az egyik vendég, aki előtte egy este se kér még csak egy pohár vizet se magának, mikor Jürgen kérdezte, hozhat e valamit inni, jelezte, hogy nem kér semmit, ellenben van neki valamilye, ahhoz kérne három poharat maguknak és persze egyet Jürgennek, majd elővett egy pezsgőt az asztal alól. Valamiért a vendégek úgy érzik, ha minket is megpróbálnak megkínálni a saját, behozott italukkal, azzal legitimizálják az akciót....Jürgen nem vette ezt túl jó néven, így illedelmesen, de megkérte az urat, hogy a saját italát a szobájában fogyassza el. A pasas teljesen megsértődött, egész vacsora alatt karbatett kézzel ült, és vágta az arcokat. A vacsora végén odament Jürgenhez a pultnál, és jelezte, hogy gratulál, Jürgen teljesen elrontotta az ő névnapját, és vele ilyen még sose fordult elő. Jürgen igyekezett elmodnani, hogy egyrészt ez egy étterem, másrészt pedig ha bejön ide egy ellenőr, és kéri, hogy igazoljuk a kint lévő italok származását, és az ő itala esetében ezt nem tudjuk megtenni, akkor megbűntet minket, de láthatóan nem érdekelte, kiviharzott az étteremből. Másnap a reggelinél köszönni se volt hajlandó, de mostanra kicsit felengedett ismét. Igazából ezeken a helyzeteken már nem akadunk ki úgy, mint az elején, inkább csak megdöbbent minket, milyen pofátlanok is tudnak lenni az emberek néha.
Az elmúlt néhány napunkat kicsit izgalmasabbá tette a bérleti szerződésünkben lévő határidő, miszerint 10-ig kellett nyilatkoznunk nekünk és Gerhardnak arról, hogy maradnánk, és Ő ezt szívesen vesz e vagy sem. Hétfőn átmentünk hozzá, és bár tudtuk, hogy nagyon reméli, a vételi szándékunkat fogjuk jelezni, azt is feltételeztük, tisztában van azzal, hogy másfél év után kicsi az esélye, hogy előállunk ezzel a dologgal. Szerencsére nem lepődött meg, hogy a tovább-bérlést jeleztük neki, és pozitívan reagált, aminek nagyon örültünk. Bár még a szerződésmódosítást nem írtuk alá, Jürgen átvitt neki egy papírt, amiben írásban is ott van, hogy határidő előtt jeleztük a tovább-bérlést, és Ő ezt el is fogadta, így reméljük, hogy már nem lesz variálás.
A hétfői találkozót követően a bank is telefonált, és elmondta, hogy korai még hitelről beszélni, viszont segítőkészen megadott értékeket, miket is kellene nagyságrendileg elérnünk ahhoz, hogy érdemben beszélhessünk hitelfelvételről. Elég magas számok pörögtek, viszont azt is láttuk, nem lehetetlen a dolog, és ha nem is holnap, de reményeink szerint 1-2 év múlva elérhetjük azokat az eredményeket, ami ahhoz kell, hogy hitelfelvételről komolyabban gondolkozhassunk.
Mikor Jürgen szüleinek meséltünk arról, hogy a vétel most még nem opció, ők feszegették, hogy azért kérdezzünk rá a Gerhardnál, eladná e nekünk olcsóbban a házat vagy sem, mert ha nem, akkor miért ölünk most bele még időt, hogy itt dolgozunk kvázi a semmiért. Igyekeztünk elmagyarázni nekik, hogy most nincs miért a házról alkudozni, hiába adná el nekünk a Gerhard féláron a házat, azt se tudnánk most megfinanszírozni, és attól még, hogy nem tudnánk megvenni a házat 2 év múlva se, mert Gerhard nem engedne az árból, akkor is most van itt az ideje, hogy pénzt keressünk. Most fordultunk át először abba, hogy látjuk, már nem befele tesszük a pénzt, hanem esetleg mi is tudunk keresni, mostanra van már néhány vendégünk, akik kezdenek visszajönni, tehát a befeketett munka most tud elkezdeni hasznot hozni, így teljesen értelmetlen lenne elmenni egy új helyre, és ott mindent a 0-ról kezdeni.
Itt tart most az éltünk, és a szerződés hosszabbításával a tudat, hogy 2014. nyaráig itt leszünk új helyzetet teremtett a számunkra, amivel a 2013-as évet még nagyobb izgalommal várjuk :)
2013. január 2., szerda
Mélyvíz
A karácsonyi teltházas hét előtti héten szerencsére mi már fél házra voltunk telve, azonban mivel ezek a vendégek csak reggeli ellátást kértek, így Dóri megérkezése óta nem vacsoráztattunk együtt. Ezt persze az adott héten nem bántuk, mivel tudtuk, hogy december 22-től 4 hétig tele lesz a ház, és Dórinak se lesz így szabadnapja, igyekeztünk ezen a héten kevesebb munkát adni Neki, hogy mielőbb befejezze a napját, és rá tudjon Ő is pihenni a hosszú és fárasztó időszakra.
Ezt azonban az első teltházas vacsorás estéknél végül mégis bántuk, mert nagyon éles volt a váltás, a nyugalmas, főzésmentes napok után mélyvíznek bizonyolt a hirtelen 30 főre való főzés. Dórival nyáron nem volt teltházas vacsink, így még nem tudta, hogy is mennek a dolgok ilyenkor, mit várunk tőle, és a mi hibánk volt, hogy az első esti vacsora előtt nem szántunk rá fél órát, hogy átbeszéljük a teendőket. Merthogy ha megy a vacsora, én fél szavakkal vetem oda, mit kérek, Jürgen futkos, és Ő se fejti ki hosszan, mit is szeretne. Szóval elég kaotikus volt az első vacsora, bár szeritnem ebből a vendégek nem érzékeltek semmit (legalábbis remélem), csak nekünk volt elég stresszes így belülről.
A következő esti vacsorát nehezítette, hogy bevállaltunk egy 15 fős külső társaságot, így nyilván a főzés mennyisége, a futkosás és a vacsora utáni pakolás is jelentősen megnövekedett. Viszont itt már sokkal jobban ment az összmunka, csak bazira elfáradtunk az este végére.
A következő néhány nap nagyon gyorsan telt, a külsős társaság még egyszer nálunk vacsorázott, így a fáradtságunk csak nőtt, aminek köszönhetően nekem sikerült is egy jó kis hullámvölgybe kerülnöm, ami kimerült abban, hogy mikor felértünk este a szobánkba elkezdtem sápitozni Jürgennek, hogy hogy fog ez menni, hogy fogjuk ezt bírni, mi lesz a váltáskor és hasonlók. Nem voltam túl pozitív, de Jürgen határozott rámszólása és egy jó kis alvás helyre is billentett. No meg az, hogy az első teltház vált teltházat élményünk jól sikerült: Dórival már reggeltől takarítottuk a szobákat, Jürgen a reggelit pörgette, és amint minden vendég elment, jött is utánunk, hogy segítsen takarítani. Déltől már szép sorban érkeztek a vendégek, mert a hollandok állanódan éjszaka utaznak, így már jó korán ideért néhány család, közben ezerrel ment a takarítás, mosás, teregetés, hogy minden szépen meglegyen. Fél 3-ra végeztünk is, így volt fél órája mindenkinek szusszanni, aztán kezdtük a főzést Dórival, Jürgen pakolta lent az éttermet még, és fogadta a vendégeket.
A vacsora jó húzós volt, érkezés napján mindig nehéz, mert akik már korábban megérkeznek napközben, azok már 6-kor az étteremben toporognak, a később érkezők meg naná, hogy akkor érkeznek, amikor zajlik épp a vacsora, így Jürgennek a felszolgálás mellett még az új vendégek szobáját is mutogatni kell.
A vasárnapot és a hétfőt nehezítette a szilveszteri nagy vacsorára való készülés, hisz 4 fogásos vacsorát és éjfeli menüt kellett készíteni, így két napig kb. folyamatosan főztem, de szerencsére jól elkészültünk mindennel, és jól sikerült a szilveszter este.
Ami újdonság volt számunkra, hogy éjfélkor hatalmas tüzijáték volt a faluban, minden hoteltől, magánháztól lőtték fel a kütyüket, nem tudjuk, tavaly hogy maradtunk le róla. Viszont most mi is kimentünk a vendégeinkkel együtt, és nagyon szép volt az egész. Jó volt amúgy, hogy minden vendég nagyon kedvesen koccintott, BUÉK-olt velünk is, igazán családias volt a hangulat. Ami még karácsony előtt nagyon jóleső volt, hogy több korábbi vendégünk írt emailt boldog karácsonnyal, küldtek fotókat, és Diana-ék, akik a szilveszteri hétre jöttek, és így már negyedszerre voltak nálunk, hoztak kettőnkek karácsonyi ajándékot és nekem szülinapit is.
A karácsonyunk egyébként a sok munkával együtt is jó volt, túl sok karácsonyozás nem volt, de volt szép fánk, finom vacsoránk este jó későn Dórival együtt, és egy gyors ajándékozásunk a szobánkban, amikor már túl voltunk a napon.
Ezt azonban az első teltházas vacsorás estéknél végül mégis bántuk, mert nagyon éles volt a váltás, a nyugalmas, főzésmentes napok után mélyvíznek bizonyolt a hirtelen 30 főre való főzés. Dórival nyáron nem volt teltházas vacsink, így még nem tudta, hogy is mennek a dolgok ilyenkor, mit várunk tőle, és a mi hibánk volt, hogy az első esti vacsora előtt nem szántunk rá fél órát, hogy átbeszéljük a teendőket. Merthogy ha megy a vacsora, én fél szavakkal vetem oda, mit kérek, Jürgen futkos, és Ő se fejti ki hosszan, mit is szeretne. Szóval elég kaotikus volt az első vacsora, bár szeritnem ebből a vendégek nem érzékeltek semmit (legalábbis remélem), csak nekünk volt elég stresszes így belülről.
A következő esti vacsorát nehezítette, hogy bevállaltunk egy 15 fős külső társaságot, így nyilván a főzés mennyisége, a futkosás és a vacsora utáni pakolás is jelentősen megnövekedett. Viszont itt már sokkal jobban ment az összmunka, csak bazira elfáradtunk az este végére.
A következő néhány nap nagyon gyorsan telt, a külsős társaság még egyszer nálunk vacsorázott, így a fáradtságunk csak nőtt, aminek köszönhetően nekem sikerült is egy jó kis hullámvölgybe kerülnöm, ami kimerült abban, hogy mikor felértünk este a szobánkba elkezdtem sápitozni Jürgennek, hogy hogy fog ez menni, hogy fogjuk ezt bírni, mi lesz a váltáskor és hasonlók. Nem voltam túl pozitív, de Jürgen határozott rámszólása és egy jó kis alvás helyre is billentett. No meg az, hogy az első teltház vált teltházat élményünk jól sikerült: Dórival már reggeltől takarítottuk a szobákat, Jürgen a reggelit pörgette, és amint minden vendég elment, jött is utánunk, hogy segítsen takarítani. Déltől már szép sorban érkeztek a vendégek, mert a hollandok állanódan éjszaka utaznak, így már jó korán ideért néhány család, közben ezerrel ment a takarítás, mosás, teregetés, hogy minden szépen meglegyen. Fél 3-ra végeztünk is, így volt fél órája mindenkinek szusszanni, aztán kezdtük a főzést Dórival, Jürgen pakolta lent az éttermet még, és fogadta a vendégeket.
A vacsora jó húzós volt, érkezés napján mindig nehéz, mert akik már korábban megérkeznek napközben, azok már 6-kor az étteremben toporognak, a később érkezők meg naná, hogy akkor érkeznek, amikor zajlik épp a vacsora, így Jürgennek a felszolgálás mellett még az új vendégek szobáját is mutogatni kell.
A vasárnapot és a hétfőt nehezítette a szilveszteri nagy vacsorára való készülés, hisz 4 fogásos vacsorát és éjfeli menüt kellett készíteni, így két napig kb. folyamatosan főztem, de szerencsére jól elkészültünk mindennel, és jól sikerült a szilveszter este.
Ami újdonság volt számunkra, hogy éjfélkor hatalmas tüzijáték volt a faluban, minden hoteltől, magánháztól lőtték fel a kütyüket, nem tudjuk, tavaly hogy maradtunk le róla. Viszont most mi is kimentünk a vendégeinkkel együtt, és nagyon szép volt az egész. Jó volt amúgy, hogy minden vendég nagyon kedvesen koccintott, BUÉK-olt velünk is, igazán családias volt a hangulat. Ami még karácsony előtt nagyon jóleső volt, hogy több korábbi vendégünk írt emailt boldog karácsonnyal, küldtek fotókat, és Diana-ék, akik a szilveszteri hétre jöttek, és így már negyedszerre voltak nálunk, hoztak kettőnkek karácsonyi ajándékot és nekem szülinapit is.
A karácsonyunk egyébként a sok munkával együtt is jó volt, túl sok karácsonyozás nem volt, de volt szép fánk, finom vacsoránk este jó későn Dórival együtt, és egy gyors ajándékozásunk a szobánkban, amikor már túl voltunk a napon.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)