Volt egy család, aki a minap besétált hozzánk (1 estére jöttek), és vacsorát is kértek. A leves rendben lement, bár a kislány inkább csak turkált az ételben, de hát gyerekeknél ez előfordult. Leszedtem a tányérokat és éppen Heidinek segítettem a konyhában a tálalásban, amikor halljuk, hogy kint az étteremben valami futkosás van.
Kinézek, és a kiscsaj a recepció előtt áll és okádik…..az asztaltól szinte végig a recepcióig. Hát van ilyen – biztos be volt baszva – kerítünk gyorsan egy vedret, hogy a maradékot abba köhögje még bele, aztán gondoltuk, hogy majd a szülők felviszik a szobába és lefektetik (mint egy rendes részeget). De mire végzek a hányássepréssel, és visszamegyek az étterembe mind a négyen ott ülnek az asztalnál, mint ha mi sem történt volna (kiscsajnál azért ott a lavór). Nem szokványos helyzet, ezért rákérdezünk mi legyen. Mondják, hogy mehet tovább. Tőlem aztán, csak szorítsa azt a kurva vödröt…
Kiviszem a második fogást, lerakom eléjük, aztán visszacsámpázok a konyhába. Nemsokára azért kinézek rájuk, amikor is látom, hogy a kislány rágyógyulva a vödörre, hatalmasakat ásít bele, miközben anyuci a hátát simogatja, fater meg a bratyó pedig tolják a spagettit. Hát tény, hogy kifizették a kaját, és kár lett volna otthagyni, de azért ez mégiscsak egyedülálló mutatvány volt. Miután végeznek a főétellel, semmi jelét nem adják annak, hogy feszélyezné őket a helyzet (na jó, apuci talán megereszt egy sorry-t), de még annyit se mondanak, hogy a lány számára talán ne erőltessük a desszertet, vagy inkább csomagoljuk be. Azt is megeszik, változatlan körülmények között….
Aztán szép lassan elszivárognak végre a szobájukba, mi meg jöhetünk szkafanderben kihipózni az egész termet, mert, mint kiderült az egész családon végigvonult már ez a vírus. Szóval persze mindenkivel előfordult már, hogy kicsúszott egy kisebb nyeles csuklás, de akkor miafasznak erőltetik, hogy ott üljön az asztalnál!?
