Mivel a bérleti szerződésünk jövő június 30-án lejárt, és nem tudjuk, sikerül e eljutunk oda, hogy ajánlatot tegyünk a házra, illetve ha sikerül is, meg tudunk e egyezni Gerharddal, továbbá, ha a vétel nem jönne össze, tudnánk e Vele olyan egyességre jutni, hogy vállaljunk egy tovább-bérlést, mostanában sokat foglalkoztat a kérdés. vajon itt leszünk e jövő nyáron?
A ház megvétele még nagy kérdés, bár a tél igazán ígéretesen záródott, és a nyarunk is jól alakult eddig, azért van még dolgunk bőven, hogy elérjük azokat a számokat, amiket a bank tavaly előirányozott ahhoz, hogy érdemben beszélhessünk egy hitelről. És még akkor is ott van a nagy kérdés, vajon Gerhard illetve a bankja elfogadná e az ajánlatunkat, vagy jól kinevetnének minket. Ez a kérdés reményeink szerint a téli szezon elindulása előtt ki fog derülni.
Amennyiben a vétel nem tud megvalósulni, nagy kérdés a tovább-bérlés. A ház állapota sajnos folyamatosan romlik, mivel Gerhad már nem akar rá költeni, mi pedig még nem akarunk. Persze Jürgen igyekszik a szezonok között apróbb javításokat megcsinálni (terasz fogázás, szőnyegpadló átmosása stb.), ami nyilván valamilyen szinten javít a dolgokon, de azért nagy csodát így nem lehet csinálni. Jürgen szerint a ház jövő nyárra már nem lesz vállalható állapotban, így tovább-bérlés csak akkor jöhet szóba, ha Gerhard bevállal egy-két felújítási munkálatot (terasz és erkélykorlátok, tetőjavítás a két legfontosabb). Erre viszont elég kicsi esély van, így a jövő nyári ittlétünk elég bizonytalan. Főzés közben, amikor kinézek az ablakon a gleccserre, mindig átjár az érzés, vajon jövő nyáron látom e ezt még. Elég szomorú vagyok miatta, mert nagyon szeretnék jövőre is itt lenni, és ha nagyon sokat foglalkoznék ezzel a kérdéssel, eléggé be tudnék borulni a bizonytalanság miatt. Imádok itt élni, nem tudok betelni a minket körülvevő szépséggel, minden nap más színben pompázik itt a táj. Hiába nem tudunk eljárni sokat, és élvezni az itteni lehetőségeket, már önmagában az, hogy egy ilyen környezet vesz körül, elképesztő boldogsággal tölt el. Nem gondoltam, hogy így fogok tudni kötődni ehhez a helyhez, de Niederthai egyértelműen a szívem csücske lett. Igyekszem nem ezen agyalni, és úgy hozzáállni, bármi is lesz, jó lesz, élvezzük, hogy ez a nyár még itt biztosan a miénk, vár ránk egy téli szezon, aztán meglátjuk, mit hoz az élet. Reméljük, csupa jót :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése