A karácsonyi és szilveszteri hét izgalmai után egy kicsit könnyebb időszak érkezett el számunkra. Bár janáur 5-én ismét teltházas váltás volt, sikerült nagyon jól pörgetnünk a takarítást, illetve mivel volt néhány vendég, akik már hajnalban elindultak, Dórival jó korán el tudtuk kezdeni a takarítást, és Jürgen is gyorsabban tudott végezni a reggeliztetéssel. Így 2-re már kész is voltunk, és egy órás pihenő, reggelizés, kávézás járt a csapatnak.
A vacsora rendben ment, bár eztúttal aztán végképp sok vendég érkezett a vacsora közben, volt futkosás szegény Jürgennek.
A most ittlévő vendégek egészen mások, mint a karácsonyi-szilveszteri társaság: mivel ez már egy olcsóbb időszak, illetve néhány szobát plusz kedvezménnyel adtunk, hogy meg tudjunk jól telni, a vendégkörön illetve a fogyasztásukon azért ez nagyban meglátszik. A vacsora alatt néhány vendég inkább nem kér inni semmit, és próbálkozás is volt saját ital behozatalán: a 3. este az egyik vendég, aki előtte egy este se kér még csak egy pohár vizet se magának, mikor Jürgen kérdezte, hozhat e valamit inni, jelezte, hogy nem kér semmit, ellenben van neki valamilye, ahhoz kérne három poharat maguknak és persze egyet Jürgennek, majd elővett egy pezsgőt az asztal alól. Valamiért a vendégek úgy érzik, ha minket is megpróbálnak megkínálni a saját, behozott italukkal, azzal legitimizálják az akciót....Jürgen nem vette ezt túl jó néven, így illedelmesen, de megkérte az urat, hogy a saját italát a szobájában fogyassza el. A pasas teljesen megsértődött, egész vacsora alatt karbatett kézzel ült, és vágta az arcokat. A vacsora végén odament Jürgenhez a pultnál, és jelezte, hogy gratulál, Jürgen teljesen elrontotta az ő névnapját, és vele ilyen még sose fordult elő. Jürgen igyekezett elmodnani, hogy egyrészt ez egy étterem, másrészt pedig ha bejön ide egy ellenőr, és kéri, hogy igazoljuk a kint lévő italok származását, és az ő itala esetében ezt nem tudjuk megtenni, akkor megbűntet minket, de láthatóan nem érdekelte, kiviharzott az étteremből. Másnap a reggelinél köszönni se volt hajlandó, de mostanra kicsit felengedett ismét. Igazából ezeken a helyzeteken már nem akadunk ki úgy, mint az elején, inkább csak megdöbbent minket, milyen pofátlanok is tudnak lenni az emberek néha.
Az elmúlt néhány napunkat kicsit izgalmasabbá tette a bérleti szerződésünkben lévő határidő, miszerint 10-ig kellett nyilatkoznunk nekünk és Gerhardnak arról, hogy maradnánk, és Ő ezt szívesen vesz e vagy sem. Hétfőn átmentünk hozzá, és bár tudtuk, hogy nagyon reméli, a vételi szándékunkat fogjuk jelezni, azt is feltételeztük, tisztában van azzal, hogy másfél év után kicsi az esélye, hogy előállunk ezzel a dologgal. Szerencsére nem lepődött meg, hogy a tovább-bérlést jeleztük neki, és pozitívan reagált, aminek nagyon örültünk. Bár még a szerződésmódosítást nem írtuk alá, Jürgen átvitt neki egy papírt, amiben írásban is ott van, hogy határidő előtt jeleztük a tovább-bérlést, és Ő ezt el is fogadta, így reméljük, hogy már nem lesz variálás.
A hétfői találkozót követően a bank is telefonált, és elmondta, hogy korai még hitelről beszélni, viszont segítőkészen megadott értékeket, miket is kellene nagyságrendileg elérnünk ahhoz, hogy érdemben beszélhessünk hitelfelvételről. Elég magas számok pörögtek, viszont azt is láttuk, nem lehetetlen a dolog, és ha nem is holnap, de reményeink szerint 1-2 év múlva elérhetjük azokat az eredményeket, ami ahhoz kell, hogy hitelfelvételről komolyabban gondolkozhassunk.
Mikor Jürgen szüleinek meséltünk arról, hogy a vétel most még nem opció, ők feszegették, hogy azért kérdezzünk rá a Gerhardnál, eladná e nekünk olcsóbban a házat vagy sem, mert ha nem, akkor miért ölünk most bele még időt, hogy itt dolgozunk kvázi a semmiért. Igyekeztünk elmagyarázni nekik, hogy most nincs miért a házról alkudozni, hiába adná el nekünk a Gerhard féláron a házat, azt se tudnánk most megfinanszírozni, és attól még, hogy nem tudnánk megvenni a házat 2 év múlva se, mert Gerhard nem engedne az árból, akkor is most van itt az ideje, hogy pénzt keressünk. Most fordultunk át először abba, hogy látjuk, már nem befele tesszük a pénzt, hanem esetleg mi is tudunk keresni, mostanra van már néhány vendégünk, akik kezdenek visszajönni, tehát a befeketett munka most tud elkezdeni hasznot hozni, így teljesen értelmetlen lenne elmenni egy új helyre, és ott mindent a 0-ról kezdeni.
Itt tart most az éltünk, és a szerződés hosszabbításával a tudat, hogy 2014. nyaráig itt leszünk új helyzetet teremtett a számunkra, amivel a 2013-as évet még nagyobb izgalommal várjuk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése