Mélyvíz

A karácsonyi teltházas hét előtti héten szerencsére mi már fél házra voltunk telve, azonban mivel ezek a vendégek csak reggeli ellátást kértek, így Dóri megérkezése óta nem vacsoráztattunk együtt. Ezt persze az adott héten nem bántuk, mivel tudtuk, hogy december 22-től 4 hétig tele lesz a ház, és Dórinak se lesz így szabadnapja, igyekeztünk ezen a héten kevesebb munkát adni Neki, hogy mielőbb befejezze a napját, és rá tudjon Ő is pihenni a hosszú és fárasztó időszakra.

Ezt azonban az első teltházas vacsorás estéknél végül mégis bántuk, mert nagyon éles volt a váltás, a nyugalmas, főzésmentes napok után mélyvíznek bizonyolt a hirtelen 30 főre való főzés. Dórival nyáron nem volt teltházas vacsink, így még nem tudta, hogy is mennek a dolgok ilyenkor, mit várunk tőle, és a mi hibánk volt, hogy az első esti vacsora előtt nem szántunk rá fél órát, hogy átbeszéljük a teendőket. Merthogy ha megy a vacsora, én fél szavakkal vetem oda, mit kérek, Jürgen futkos, és Ő se fejti ki hosszan, mit is szeretne. Szóval elég kaotikus volt az első vacsora, bár szeritnem ebből a vendégek nem érzékeltek semmit (legalábbis remélem), csak nekünk volt elég stresszes így belülről.

A következő esti vacsorát nehezítette, hogy bevállaltunk egy 15 fős külső társaságot, így nyilván a főzés mennyisége, a futkosás és a vacsora utáni pakolás is jelentősen megnövekedett. Viszont itt már sokkal jobban ment az összmunka, csak bazira elfáradtunk az este végére.

A következő néhány nap nagyon gyorsan telt, a külsős társaság még egyszer nálunk vacsorázott, így a fáradtságunk csak nőtt, aminek köszönhetően nekem sikerült is egy jó kis hullámvölgybe kerülnöm, ami kimerült abban, hogy mikor felértünk este a szobánkba elkezdtem sápitozni Jürgennek, hogy hogy fog ez menni, hogy fogjuk ezt bírni, mi lesz a váltáskor és hasonlók. Nem voltam túl pozitív, de Jürgen határozott rámszólása és egy jó kis alvás helyre is billentett. No meg az, hogy az első teltház vált teltházat élményünk jól sikerült: Dórival már reggeltől takarítottuk a szobákat, Jürgen a reggelit pörgette, és amint minden vendég elment, jött is utánunk, hogy segítsen takarítani. Déltől már szép sorban érkeztek a vendégek, mert a hollandok állanódan éjszaka utaznak, így már jó korán ideért néhány család, közben ezerrel ment a takarítás, mosás, teregetés, hogy minden szépen meglegyen. Fél 3-ra végeztünk is, így volt fél órája mindenkinek szusszanni, aztán kezdtük a főzést Dórival, Jürgen pakolta lent az éttermet még, és fogadta a vendégeket.

A vacsora jó húzós volt, érkezés napján mindig nehéz, mert akik már korábban megérkeznek napközben, azok már 6-kor az étteremben toporognak, a később érkezők meg naná, hogy akkor érkeznek, amikor zajlik épp a vacsora, így Jürgennek a felszolgálás mellett még az új vendégek szobáját is mutogatni kell.

A vasárnapot és a hétfőt nehezítette a szilveszteri nagy vacsorára való készülés, hisz 4 fogásos vacsorát és éjfeli menüt kellett készíteni, így két napig kb. folyamatosan főztem, de szerencsére jól elkészültünk mindennel, és jól sikerült a szilveszter este.

Ami újdonság volt számunkra, hogy éjfélkor hatalmas tüzijáték volt a faluban, minden hoteltől, magánháztól lőtték fel a kütyüket, nem tudjuk, tavaly hogy maradtunk le róla. Viszont most mi is kimentünk a vendégeinkkel együtt, és nagyon szép volt az egész. Jó volt amúgy, hogy minden vendég nagyon kedvesen koccintott, BUÉK-olt velünk is, igazán családias volt a hangulat. Ami még karácsony előtt nagyon jóleső volt, hogy több korábbi vendégünk írt emailt boldog karácsonnyal, küldtek fotókat, és Diana-ék, akik a szilveszteri hétre jöttek, és így már negyedszerre voltak nálunk, hoztak kettőnkek karácsonyi ajándékot és nekem szülinapit is.

A karácsonyunk egyébként a sok munkával együtt is jó volt, túl sok karácsonyozás nem volt, de volt szép fánk, finom vacsoránk este jó későn Dórival együtt, és egy gyors ajándékozásunk a szobánkban, amikor már túl voltunk a napon.