Merre tovább?

Február közepe magasságában már egyértelmű volt, hogy a Trofana esetében maximum a nyári hosszabbítás jöhet szóba, mivel Gerhard mélyen hallgatott a vétellel kapcsolatban, illetve a bankjára hivatkozott, hogy ők nem mondanak semmit. De mivel mi se voltunk már semmilyen szinten rácuppanva a Trofana megvételére, így nem feszegettük ezt a kérdést, a továbbérlést próbálta főleg Jürgen eröltetni. Mert valóban, az egy jó irány lehetett volna, ha nem úgy megyünk el, hogy két hónap kiadásos időszak van mögöttünk, hanem a nyári erős bevételes hónapjai.

Gerhard persze szokásához híven húzta az időt, magyarázott, hogy itt egy orosz-német, aki lehet, megvenné, meg itt a svéd is, szóval nem tudja, lehet e hosszabbítani. Jürgen eléggé be volt feszülve, és leutánozva pussy stílusomat, folyamatosan hivogatta Gerhardunkat, amit nekem igazán vicces volt látni :) Mármint annyira idegen ez a stílus tőle, de jó volt látni mégis, hogy azért őt is ki lehet hozni a sodrából ilyen viselkedéssel :)

Egy darabig Gerhard lebegtette, hogy ha a svédnek jó, akkor csak szeptemberrel adja el neki a házat, de aztán amikor Jürgen egy végleges választ várt, és huszadjára hívta fel adott napon, Gerhard végül minden indoklás nélkül kijelentette, hogy a svédnek július 1-el kell a ház, mert átépíti magánháznak. Ezzel eldőlt, hogy nincs hosszabbítás, a Trofanat befejezzük a téli szezon után, tehát február végétől már a vendégek felé is elkezdtük ezt kommunikálni. Ez persze azért picit szomorúvá tette az embert, mert (szerencsére) a vendégek nagyon nagy százaléka rákérdezett, tud a jönni nyáron vagy télen, és ilyenkor mindig elmeséltük, hogy mi már nem leszünk itt blablabla. Ugyan akkor az is lehet, hogy ez a sok mesélés, illetve, hogy sokat beszéltünk a vendégek kérdései miatt erről a témáról, az, hogy elmegyünk innen, nem nyomasztó számunkra olyan nagyon.

Természetesen szomorúak vagyunk kicsit, főleg, amikor kb. két hete elkezdtük pakolni a dolgokat, de igyekszünk úgy tekinteni erre az egészre, hogy mekkora nagy kaland volt, hogy milyen jól sikerült minden szempontból, és bízunk benne, hogy lesz lehetőségünk ezt a fajta munkát egy másik helyen folytatni majd a közeljövőben.

Onnantól, hogy a hosszabbítás kérdése eldőlt, Gerharddal már nem is nagyon beszéltünk, illetve a házzal kapcsolatban egyáltalán. Ő továbbra is kitart amellett, hogy hamarosan aláírják a szerződést a svéddel, de persze hallottunk olyan pletykákat, hogy a svéd nem veszi meg. Igazából nem foglalkozunk ezzel az egésszel, inkább csak abból a szempontból szurkolunk az eladásért, hogy akkor nagyobb az esélye, hogy Gerhard visszafizeti a rezsis túlfizetésünket, hisz tartozással terhelten nem tudja eladni a házat.

Természetesen azzal párhuzamosan, hogy a trofanas nyári szezon kérdése eldőlt, egyre többet kezdtünk el agyalni a folytatáson, azonban mivel mindez február közepén történt, a legnagyobb őrületben, nem igazán volt időnk részleteiben foglalkozni a kérdéssel. Ezt a húsvét előtti pihenős időszakban igyekeztünk pótolni, és Jürgen akkor állt neki hirdetéseket nézegetni, illetve találkozókat leszervezni.

Az elmúlt egy hónapban kb. 8 épületet néztünk meg. Nagyon nehéz olyat találni, ami minden szempontból megfelel az elképzeléseinknek, hisz olyan méretűnek kell lennie, hogy hosszú távú perspektíva, megélhetés jöjjön ki belőle (min. 50-70 ágy), olyan helyen legyen, ahol komoly sípályák vannak és hóbiztos, valamit ahova a fizetőképes nyugatiak járnak főként (Tirol), olyan állapotban legyen, hogy el lehessen kezdeni az üzemeltetését, vagy annyira rossz állapotban legyen, hogy kb. telekáron adják el, és akkor a felújításán magyar munkaerővel lehet jól spórolni, kétszezonos hely legyen, érezzük úgy az adott völgyben és faluban, hogy itt szeretnénk élni stb.

Az eddig megnézett házak körül egynél kapott el mindkettőnket az az érzés, hogy csodás lenne itt élni, és ezt a házat üzemeltetni. Persze Tirolban kb. bárhol jó élni, de mégis, ha az ember többet mászkál itt kicsit, érezhetően más hangulata van az egyes falvaknak. Ez az imádott hely Ladis volt, és egy csodásan szép étterem egy pici tó partján.

A házat eddig kétszer néztük meg, másodszorra egy ingatlanossal, akitől jelenleg várjuk, hogy szerinte mi a reális értéke a háznak, mert bazi magasra tartják, semmilyen szinten se a mi árkategóriánk. Persze attól még, hogy az ingatlan felbecslő mond egy reális árat, még nem jelenti azt, hogy a tulajdonosok olcsóbban eladnák, illetve az az olcsóbb ár is nagyon magas még, de talán mégis lehetne beszélni róla. Igazából azon túl, hogy az étterem maga nagyon szép, gyönyörű a kevése, és azonnal indítható lenne, a legnagyobb érdekessége és pozitívuma a számunkra, hogy a ladisi térség még Tirolon belül is egy kiemelkedő rész, tehát nagyon értéktartónak gondoljuk, illetve a ház jelenlegi mérete illetve a telek maga megenged további ráépítést, tehát hosszú távon benne van a lehetőség egy panziós bővítésnek.

Mivel azonban tényleg nagyon nem a mi árkategóriánk, így nemigen éljük bele magunkat, és nem beszélünk úgy erről a helyről, hogy húúúú mi lesz, ha majd ott élünk vagy ilyenek. Persze beszélünk róla, hogy jó lenne, meg milyen lehetőségek lennének ott, de igyekszünk nem nagyon pörögni rajta. Ezt mondjuk segíti az is, hogy most ezerrel pakolunk a hazaköltözés miatt.

Merthogy miután eldőlt, hogy a Trofanaban nem maradunk, hanem új házat keresünk, azt is tudtuk, az nem lesz két perc, és a nyári szezon teljesen biztos, hogy ki fog maradni, tehát hazaköltözünk egy időre. Azt gondoljuk, legjobb esetben a következő téli szezont tudjuk valahol elkezdeni, de nem kizárt, hogy csak a jövő nyarat. Őszintén szólva én egyáltalán nem bánnám, ha akár egy év is kimaradna, és lenne időnk töltődni kicsit, egyelőre úgy gondolom, el bírnánk viselni egy ilyen évet, és nem nyomasztana az a része a dolognak, hogy csak kifele megy a pénzünk. Ugyan akkor azt se tartom kizártnak, hogy néhány hónap után ez lehet frusztráló is, de bízom benne, hogy meg tudjuk becsülni ezt az időszakot majd, mert igen is nagyon ritka szerintem egy felnőtt ember életében az, hogy azt mondhatja több hónapnyi időre, akár egy évre, hogy most nem dolgozom napi szinten, pihenek, töltődöm, és gondolkozom, hol és hogyan folytatom majd az életemet.

Tehát az elmúlt hetek a házkeresésen túl az itteni dolgaink lezárásával és a pakolással is teltek, valamint a hazaköltözés szervezésével, és az otthoni életünk kicsi előkészítésével. Vasárnap indulunk haza, és jövő pénteken Jürgen még visszajön ide a Szőrrel a Nóri tesójának a teherautójával a bútorokért, nagyobb dolgokért.

Mivel Zümiék most otthon vannak, így az Ő lakásukat nem tudtuk kibérelni, Jürgen lakásába meg leghamarabb augusztus 15-el tudunk költözni, így először Apukám pákozdi házába megyünk, aztán meglátjuk, hogy keresünk e Pesten albérletet, vagy a nyári hónapokat inkább Pákozdon töltjük. Ez a hol fogunk lakni kérdés kicsit frusztrál engem, elég zavaró ez a két hónap alatt 4szer cuccolunk ide-ode helyzet, de igyekszem elengedni a problémát, és arra fókuszálni, hogy rendben hazaérjünk, Jürgen meghozza a cuccokat, Pákozdra kiérjünk, aztán majd meglátjuk a többit. És inkább örülni annak, hogy végre újra találkozhatom a három kis lurkóval, tesómékkal, és sokat fogunk tudni bandázni a barátokkal.