Az ember azt gondolná, két hónap semmittevés után, már teljes a tettvágy a munkára, viszont úgy tűnik, a szabadságot, nem lehet megunni. Semmi kedvet nem éreztünk a szezon elindításához és vendégek fogadásához, folyamatosan számoltunk vissza, jajj már csak 3-2-1 nap, hogy ketten vagyunk.
Viszont ha akartuk, ha nem, megérkeztek a vendégek, és bármilyen meglepő is, végül az első nap végén, amikor este végigmentek a földszinten, hogy bezárjam az ajtókat, és félhomályban láttam az éttermet reggelihez felterítve, plusz kintről belesni a havas csúcsokat, mégis arra jutottam, mennyire szeretem is ezt a munkát, és milyen jó, hogy ezt és itt dolgozhatjuk.
Továbbra is bazi jó érzés mások nyaralásához jó dolgokat hozzátenni azzal, hogy igyekszünk kedvesek, figyelmesek lenni, magunk kitalálni, mit hogyan szeretnénk, és látni, valami megvalósul és jó, vagy hogy mi szorul fejlesztésre.
Jürgen akár mennyire is dühöng néha, igazából nagyon élvezi, hogy hol kertész, hol wc szerelő, hol festő, annyi féle munkát van lehetőségünk kipróbálni, hogy csak na.
Jó, hogy végül mégis ilyen jó érzés volt elkezdeni a szezont, kár lenne, ha már nem lenne kedvünk az itteni életünkhöz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése