A húsvét hétvége volt a szezon utolsó nagy rohama, még egyszer 3 napra tele volt a ház. Mivel azonban a vendégek szerencsére kedvesek voltak, és csak pár estéről volt szó, egyáltalán nem volt megterhelő ez a néhány nap, sokkal inkább nehezebb volt felszívni újra magukat, és fókuszálni, hogy minden simán menjen. Már nagyon számoltuk vissza az órákat, hogy hétfő legyen, és mindenki elmenjen. Bár tudtuk, még április 7-től lesz egy hetes munkánk, de Jürgen szerint az már igazán semmiség lesz.
Hétfőn reggeli után kényelmesen el is mentek a vendégek, Dóri nekiállt az étterem és a konyha alapos kitakarításának, majd a szobák voltak soron, mi pedig stresszementesen tettünk-vettünk. Kora délután, amikor már jól megbeszéltük, hogy mit is fogunk csinálni az elkövetkező napokban (síelés, dvd-zés, xbox, olvasás stb.), megszólalt Jürgen telefonja. Hallom, hogy németül szabadkozik kicsit, és mondja, már bezártunk, jelenleg nincs kiadó szobánk, majd nevet, és mondja, ja Ti vagytok? Persze, gyertek. ?!?!!?!?!? Na kiderült, hogy Dianaék, a kedvenc törzsvendégeink épp Umhausenben vannak, és szeretnének néhány éjszakát eltölteni nálunk. Természetesen a kisebb (nagyobb) dürohamba törtem ki, hogy milyen bazi jó, és hogy mit találjunk ki, miért nem adunk reggelit meg vacsorát. A remek ötletem, miszerint mondjuk, hogy már lezártuk a konyhát, Jürgen számára nem volt elegendő érv, és nekem is be kellett látnom, ez elég bután hangzik, azaz, miért is nem tudjuk kinyitni?! 10 perccel később megérkeztek, és nagy szabadkozás közepette bejöttek, illetve jelezték, tudják, hogy már pihenést terveztünk, és csak szobát szeretnének, nem akarnak gondot csinálni nekünk, pihenjünk, síeljünk, ők ellátják magukat.
Így végül mégse bántuk ezt a kis meglepetést, és valóban, nem sok vizet zavartak, esténként jöttek le egy italra, amit mi se bántunk, szívesen trécselünk velük mindig. És ami igazán kedves volt tőlük, hogy tegnap este meghívtak bennünket vacsorázni, ami igazán kellemesen sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése