Mindenképp külön megemlékezést igényel a konyhám! Évek óta egyre több időt töltök a konyhában, és a főzés iránti szeretetem ezzel párhuzamosan egyre csak növekszik. Számomra a legkikapcsolóbb dolog, ha főzhetek, akkor nem agyalok, mérgelődök semmin, csak arra figyelek, mit is csinálok.
Most van lehetőségem megtapasztalni, milyen egy igazán profi és tágas konyhában dolgozni. Ahol hatalmas tér van, jó sok edény, eszköz, gép, és ami a legfontosabb sok-sok nagy pult. Korábban nem szerettem, hogy hiába volt több különböző konyhai gépem, mivel a konyha kicsi volt, nem tudtam elöl tartani őket, így gyakran egy-egy receptnek azért nem álltam neki, mert lusta voltam kipakolni a szükséges gépet, majd a munka végeztével újra felmászni valahova, és felpakolni a szekrény tetejére.
Itt viszont imádom, hogy minden gép elöl lehet, így ez nem lehet akadálya semmilyen étel elkészítésének.
Azt is külön szeretem, hogy mivel vendégeknek főzök szezonban majdnem minden este, így sok alapanyag, fűszer kell, hogy állandóan rendelkezésre álljon, így ha véletlenül eszembe jut valami újat kipróbálni, nagy valószínűséggel nem akadok el olyan miatt, hogy nincs hozzávaló a konyhában.
A sok-sok jót csak tetézi a kilátás, a minket körülvevő havas hegycsúcsok, amit a konyhaablakon kinézve látok.
Gyakran eszembe jut, vajon megérdemlem e, hogy ilyen konyhám legyen, hogy annak ellenére, hogy nem jártam végig a szakácskodás ranglétráját, ér e nekem egy ilyen konyhában főszakácskodnom, és embereknek vacsorát adnom. Lehet, hogy ez így nem igazságos azokkal szemben, akik bizony megküzdöttek ezért (bár azt is gondolom, én máshogy, de megdolgoztam érte), de igyekszem folyamatos gyakorlással, újítással és tanulással utólag kiérdemelni ezt a számomra igen nagy lehetőséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése