Most már bő másfél hónapja igyekszünk kipihenni a téli fáradalmakat, és élvezni a környék adta lehetőségeket. Természetesen ezek mellett azért minden napra jut néhány órás teendő, mert mindig van mit csinálni: kertszépítés, ablakpucolás, tél által okozott hibák kijavítása a teraszburkolatban, antennaszerelés, mosás, vasalás.....De a tempó szerencsére nem erőltetett, és ha úgy tetszik, hajnalig játszunk, és délig alszunk. Ezzel együtt azért más ez a pihenés, nincs az a teljes kikapcsolás, mint korábban a szabadságaink alatt. Mindig ott van a kérdés, vajon jött egy ajánlatkérés? Lesz vendég? Miért nem ír senki, hogy jönne? Hogy lennének szebbek a virágok az erkélyen? A fű vajon kinő? Szólva kicsit hiányzik mindkettőnknek a munkahely ajtajának becsukását követő most beleszarunk mindenbe két hétig, és csak élvezzük a nyaralást érzés. Ezzel együtt még mindig mindketten úgy vélekedünk, ezerszer jobb ez az életmód, mint a korábbi volt. Reméljük, az idő előrehaladtával megszokjuk a saját vállalkozás okozta állandó nyugtalanságot és kényszert, hogy még a szabadság alatt is fél szemmel rajta tartsuk a szemünket a dolgok folyásán. Hozzánk közelállók és ebben tapasztaltabbak azt mondják, ez normális, mindenki így van ezzel, aki saját vállalkozást visz, és nem alkalmazottként dolgozik. Szóval igyekszünk tanulni, és megszokni ezt az új helyzetet is.
Elmúlt heteinket nehezíti, hogy irtó nagy csönd van nyári foglalások tekintetében. Persze ezer indokot fel tudunk hozni magunknak és egymásnak, hogy miért is nem baj, hogy nem csörög a telefon, és dőlnek be az emailek foglalási szándékkal. Mert ugye látjuk, hogy csend van a faluban, a körülöttünk lévő hotelek se nyitottak még ki, elvétve lehet egy-egy embert látni, amint elsétál a ház előtt, a helyi turisztikai hivatal szálláskereső ajánlatkérő oldalán egy darab ajánlatkérés sincs az egész völgyre és nyárra vonatkozóan, szóval mondhatjuk, hogy ez így rendben is van. Csak lehet, a többi hoteles azért olyan nyugodt, mert bár most nincs vendége, de júliustól szeptemberig tele van, így tudja, hogy ott megkeresi azt, ami a mostani időszak költségeinek fedezésére kell. Viszont mi távolról se vagyunk nyárra befoglalva, van néhány foglalásunk, de azért azokkal messzire biztosan nem megyünk.
Külön nyomasztó, hogy bár bevételeink minimálisan vannak csak, kiadásaink bőven akadnak, és a fixeken túl mikor máskor, ha nem most jönnek be az extrák is: autóra NOVA, analógból digitálisba váltás miatt teljes antennarendszer-csere, 2011-es mérlegkészítés stb. A helyzetet hol egyikünk, hol másikunk viseli jobban, így felváltva dolgozunk azon, hogy az épp nyüzügébb résztvevőt kirángassuk a rosszkedvből. Szerencsére azért nem arról van szó, hogy üveges tekintettel ülünk, és bambulunk, csak minden napnak van egy kisebb szakasza, amikor valamelyikünk borúsabbnak látja ittmaradási lehetőségeinket.
Egyébként ilyen helyzetben hatalmasat lendít akár egy 2 éjszakára szóló foglalás, mert visszaadja a reményt, így mindketten betegesen nézzük az emailjeinket, és kb. 5 percenként frissítünk rá, hátha érkezett végre valami. Szerintem a mélypont, hogy a reggeli ébredéskor az első dolgunk, hogy még félig nyitott szemmel, de beizzítsuk a telefonunkon a netet, és megnézzük, nem jött e valami remek foglalás hajnali 2 óra óta, amikor utoljára néztük lámpaoltás előtt....
Igyekszünk túl lenni ezen az időszakon, és addig is hatékonyan eltölteni azt. Pár nap múlva például végre helyére tesszük az összes virágot, és akkortól nyári pompában fog virítani a házikó :) Reméljük, lesz jó pár vendégünk, aki majd megcsodálja mindezt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése