Hiányérzet

Sokan és sokszor kérdezik, mik hiányoznak nekünk otthonról a leginkább? Természetesen sok tekintetben hiányolunk néhány dolgot, de őrületes hazavágyásunk nincsen. Persze ez adódhat abból is, hogy nagyon sokat dolgozunk, így a szezonok közötti pihenők pont arra jók, hogy feltöltődjünk, élvezzük a kettenlevést, bepótoljuk az elmaradásokat. Lehet, más lenne, ha már minden filmet megnéztünk volna, minden könyvet elolvastunk volna, unalomig játszottunk volna az xboxon, bejártuk volna a környéket.

A hiányérzettel szemben sok tekintetben inkább élvezzük, hogy távol vagyunk otthonról. Ilyen például, hogy teljesen kívül tudunk maradni a politikai őrületből. Az otthoni baromságokon inkább "mekkora hülyék ezek már megint" hangulatba tudunk kerülni, mintsem, hogy komolyan mérgelődjünk miattuk, az ittenieket pedig semmilyen szinten nem követjük. Igazán kellemes ilyen tekintetben hontalannak lenni :)

Persze hazudnék, ha azt mondanám, semmi se hiányzik otthonról: eljövetelünkkor az első számú dolog, amit sajnáltam, hogy lemaradunk a három legédesebb gyerek mindennapjairól, és nagy aggodalommal töltött el, vajon elég időt töltöttünk e velük korábban ahhoz, hogy ne felejtsenek el minket. Szerencsére eddig úgy tűnik, a kötődés megmaradt, sok közös emlék van, amire emlékeznek, persze kora miatt leginkább Sári, de Miska is őriz szerintem rólunk egy-két dolgot. A legnehezebb ilyen szempontból Katicával való kapcsolatunk, hisz Ő még csak 1 éves volt, amikor eljöttünk otthonról. Sokat segít a gyerekek számára, hogy ne felejtsenek el minket szerintem az, hogy a Veráék sokat beszélnek rólunk nekik, időről időre skype-olunk velük, szoktunk nekik videót küldeni, voltak már nálunk, és ha otthon vagyunk igyekszünk több napot náluk/velük tölteni. Ezzel együtt rossz, hogy lemaradunk sok fontos eseményről, jó volt, hogy amíg otthon éltünk, 2-3 hetente biztos vigyáztunk rájuk rendesen. De remélem, ha itt maradunk, és kicsit nagyobbak lesznek, Veráék kiengedik őket hozzánk például nyelvet tanulni vagy nyári munkára, örömmel vennénk egy-két extra szorgos kezet a ház körül :)

A másik leghiányzósabb dolog a számomra a Fruzsival való napi kapcsolat. Az elmúlt kb. 7 évben minden nap beszéltünk, mindent tudtunk egymásról. Persze igyekszünk most is minél többször beszélni, de sajnos 1-2 hétnél gyakrabban nemigen jön össze, és így inkább elmeséljük egymásnak, mi is történt velünk mióta nem beszéltünk, mintsem, hogy folyamatosan benne legyünk egymás életébe. Ez azért nagyon más, mint a régi felállás volt, hisz akkor folyamatában követtünk minden eseményt, ha valamelyikünknek jobb/rosszabb napja volt, a másik rögtön tudta, tudott reagálni, örülni/vigasztalni. Most sok esetben fontos történéseket csak utólag tudunk megbeszélni, ami nagyon nem ugyanaz. De talán ez a helyzet most javulhat kicsit, Fruzsiék új helyre költöztek, ahol vezetékes telefonon tudom hívni akár naponta is, ami nem főszezonba még össze is hozható :) Szóval remélem, ez a jövőben javulni fog :) De ezzel együtt azért a személyes traccspartik, és Erával és Petrával is közös csajos vacsorák még mindig kimaradnak, de mindent nem lehet megoldani.

Aztán rossz az is, amikor tudjuk, hogy valaki számunkra fontos valakivel valami fontos történik, például esküvője van. Rossz lemaradni ezekről az eseményekről, és még rosszabb, amikor odatelefonálunk, és halljuk, hogy sok kedves barát ott van, és mi abból épp kimaradunk.

Az, hogy itt még nincsenek szorosabb kapcsolataink szerintem az idő előrehaladtával változni fog. Nyilván nekünk sincs időnk és energiánk arra, hogy a szomszédokkal komolyabban elmélyítsük a kapcsolatunkat, illetve szerintem azért ők is kivárnak, maradunk e vagy sem. A CanKick-es csapatot tartom a legmélyebb itteni kapcsolatunknak, nagyon kedves és nyitott emberek, nagyon pozitívan állnak hozzánk minden szempontból. Jürgen is potenciális mászótársakra lelt közöttük, így remélem, hogy hosszú távon lesz lehetőségünk minél több időt velük tölteni.

Egyébként ez a "barátnélküliség" és jobban egymásra utaltság szerintem még közelebb hozott minket egymáshoz Jürgennel. Persze gyakran előfordul, amikor nagyon mesélek valamit Neki, és várnám a rendes, hosszú reakciót, és kb. két szót kapok válaszul, hogy jajjjjj de nagyon hiányzik a Fruzsi :) de a közös munka, a közös célok, a mindent együtt kell tudnunk megoldani még inkább összekovácsolt bennünket.

Ittlétünk és a vállalkozásunk másik pozitív vonatkozása Apukámmal való kapcsolatom átalakulása. Anyuék válását követően sajnos nagyon megromlott a kapcsolatom Apuval, és túl sok idő telt el utána ahhoz távolságtartással, hogy csak úgy újra tudtuk volna kezdeni a dolgokat. Nehéz volt témát találni, hisz éveken keresztül nem beszéltünk egymással normálisan, így nem is igazán tudtunk egymásról semmit, az meg olyan furcsa, amikor az embertől azt kérdezi az Apja, hogy na mi van a munkával, amikor tudom, hogy nem is igazán tudja, mit dolgozom. Az esküvőnk előtt azt gondoltam, talán majd ez lesz az a téma, aminek köszönhetően újra tudunk egymással természetesen beszélgetni, és átlendülünk a nehezén. Sajnos valamiért akkor ez még se alakult így, és bár a köztünk lévő feszültség szerintem sokat csökkent, vagy talán el is múlt teljesen, továbbra se volt megfelelő téma ahhoz, hogy elkezdjünk beszélgetni egymással. Aztán jött az ötlet, hogy kiköltöznénk, és ebbe az egészbe igyekeztem Apukámat nagyon bevonni. Mivel nagyon okos embernek tartom, az üzleti életünkben maximálisan az első számú tanácsadónknak tartom, Jürgen után az Ő véleménye érdekel a legjobban az itteni dolgainkkal kapcsolatban. A "közös" vállalkozás témája könnyedén átlendített bennünket az elvesztegetett 10 év terhén, és hamar eljutottunk oda, hogy már nem csak a cégről beszélünk, de személyes tapasztalataival igyekszik felhívni a figyelmünket, hogy mikre is figyeljünk a magánéletünkkel kapcsolatban, és szerencsére (ha nem is túl gyakran) de magáról is beszél most már nekem.

Összességében megállapítható, hogy mint mindennek, Ausztriába történő kiköltözésünknek is sok pozitív és negatív hatása van, de reméljük, az idő előrehaladtával továbbra is úgy fogjuk látni, hogy a pozitívum több, mint a negatívum illetve a negatívokat sikerül egyre inkább pozitív irányba terelni :)